Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN

valószínűséggel remélhetjük, lévén ő birtokában ama szerkesztői és környülállásbéli ismereteknek, melyek nélkül a vak vezetendné a világtalant. * * * November 20. este (Itt abbahagytam tegnap és ma reggel megkaptam újabb leveled a Gáléval együtt, hogy azonban a kronologikus sorrend hibát ne szenvedjen, az előbbi dolgot folytatom egyelőre.) Tehát; ezen ismeretek lennének: egyrészt számadás feltételezhető irodalmi (Nyugat) és üzleti (Űj Idők) konkurrenseinkről (a Nyugatról írtál már, all right, A Hétről is van értesülésem), másrészt a szerkesztőség függetlenségének kérdése; tudniillik a kiadóvállalattól, mellyel szellemi kapcsolatot nemcsak, hogy vállalni nem akarunk, de egyenesen meg is tagadunk minden ilyenféle törekvést. Mert hiszen ők az egész dolgot üzleti vállalkozásnak, magyarán gseftnek tekintik, nem is tekinthetvén másnak, és mitőlünk mi sem áll távolabb, mint éppen az üzleti szellem, felekezetre való tekintet nélkül. (Jó vicc!) Ez természetesen állandó súrlódási felület lenne, tehát Nagy Zoltánnak le kell kötni a kothurnust a szerződés megalkotásakor, és elő kell venni az ügyvédi talárt és furfangot és meg kell fogni a zsidót. Világos azonban, hogy ez Tóth Árpád nélkül meg nem történhetik, mert hiszen ő már ezidőszerint is Hegedűsek alkalmazottja lévén (már írtam erről) legkönnyebben környékezheti meg őket. Itt kell rátérnem egy nehéz problémára, amit leveledben is említesz, kissé furcsa és pesszimista hangon (hiszen megértem!), és ami már a mi koponyánkat is élénken foglalkoztatja. Ugyanis könynyű a lehetőségre gondolni, hogy Nagy és Tóth presztízsére indulván meg az akció ténybeli része, ők nem szánnának részünkre (a fiatalokat értem) megfelelő szerepet. Ez ellen azonban mi már találtunk orvosságot, úgyhogy olyan keserűízű gondolataid, hogy hát Terólad ne essék szó, ne is támadjanak. Gyerek vagy öcsém, de hála istennek, itt vannak az öreg realisták is, akik ráállnak a gumisarkukra, ha kell. — Lészen pedig e dolog ígyen: amint összeül (majdnem azt írtam, hogy ,,pártközi konferencia") a négyes tanács (affene ezt a politikai stílust!) Tóth, Nagy, Hajdú és Csekélységem és a dolog elvi része részletekben is tisztázódik, azt fogom mondani: „Uraim, G. Szabó, Artinger, Gál, Sárközi (hopp, erről még nem is írtál!), Juhász, Béber, Kardos L., Kardos P., Reiter és Békés bölcsészettanhallgatóknak, tízüknek volt egy tervük. Az Urak segítségével itt áll a megvalósulás szélén, Ez a terv azonban egy közös világnézetben