Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN

tisztázatlan: tudniillik Tóthnak egy sine cura van fenntartva Hegedűseknél, csak azért, hogy legyen itthon valami keresete, persze, ha a lap megjelenne, Hegedűsek egy olcsó szerkesztőt kapnának. Azonban ez is tisztázódott mai leveleddel. Képzelheted örömömet. Ma felmegyek még Nagyhoz és valószínűleg fogok a Schöpflin levélért egy pofont is kapni, de ez azonban semmi. Több vagy kevesebb eggyel, az már igazán nem számít. Fő a lényeg. (Most eszembe jutott ez a szó „poszpisü" és nem tudom, mit jelent.) Azt hiszem, most elintéződik már a dolog. Csak már Tóth jöjjön haza. Jaj istenem, most be kell fejeznem a levelet, mert a vasutas megy. Kérlek, mielőtt hazajönnél, avizáld az ügyet még néhány írónak; ha pedig még nem jössz haza, írj egy hosszú levelet, de most már privát dolgokról is. Én is fogok a jövő héten írni. Keresd fel Dr. Királyt is még egyszer. Gál írjon, mert kasztrálni fogom. Artingert üdvözlöm szeretettel. Azt sem tudom, hol a fejem. Isten áldjon, kevés olyan becsületes embernek írtam még ezt le, mint Neked, hogy: ölel százszor Pista barátod Debrecen. 1919. november 19. Kedves Barátom, már napok óta készülök e levél írására, de tudod, előbb neki kell durálnom magamat nagyon, hogy aztán oldalszámra tudjam szántani a papirost; másképpen pedig az egész levélírás nem ér semmit. Nem vonatkozik ez legutóbbi leveledre (melyre már kurtán még akkor válaszoltam), valamint az azelőttire sem, ezekben fő volt a lényeg. Hát intézzük el előbb ezeket. Nagy Zoltánnal még aznap délután tárgyaltam. Az eredmény az volt, hogy ő kijelentette: most már minden rendben van, csak Tóth hiányzik. Ugyanis közben eszébe jutott, hogy Hegedűsekkel szemben jó volna, ha mi lennénk a diktáló felek. Már most támaszkodva a Te hihetetlen és boszorkányos gyorsasággal beszerzett és nagyértékű küldeményedre, úgy lehetne formulázni a dolgot, hogy a már említett Hajdú Lajos bemondaná Hegedűseknek a következőket: az a Nagy Zoltán és Békés István csinálta (brr!) akció olyan formát öltött, hogy jó volna vigyázni, nehogy valamiképp ők mással adassák ki. — így aztán minékünk jutna a föltételezés lehetősége, a priori feltéve, hogy Hegedűsek (akik mellesleg jó szimatú zsidók) kapva kapnának a kész, zsíros üzleten. így. — De akkor viszont nekünk meg már tudni kellene, hogy mit is kérjünk. Ezt pedig Tóth A. nélkül eldönteni vajmi kevés