Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN

addig semmit sem lehet csinálni, és, te mondád, periculum in mora. Szeretnék Neked még sok mindenféléről írni, de teljesen abszurdum, mert ennek a dolognak oly terjedelmes térhódítása lett szűk (?) koponyámban, hogy minden más kiszorult belőle. Verem a fejem, mert nem tudok most fenn lenni Pesten, és tör a nyavalya, hogy mi lesz ha most megvadulsz; turf nyelven szólva, most, a finisben „felvágsz". Csak még egy kis merészség, hit és bizodalom, menni fog. Iam procul ardet Ucalegon. Keveset gondolkozni, sokat cselekedni és egyéb bölcs mondások, melyek mind azt az egyetlen célt szolgálják, hogy megcsináljad ezt a 13-ik Herkules-munkát. Ha megteszed, újból felhívom figyelmedet, hogy keressél neves, jó írókat, akik nem munkatársai a Nyugatnak! Ez fontos, hogy ne a Nyugat emberei legyenek csak az arrivék. Kutatni kell mű- és zenekritikus után is, bár ez még ráér. A fontos, mint írtam, 6—7 arrivé, ha az megvan, glória, Victoria ! Meg szeretném még írni, hogy mit olvasok, mit írok, miket és kikkel beszélek, de már nincs hozzá türelmem. írni is azért írok főleg ilyen rondán, mert olyan ideges vagyok, mint valami mesebeli rezgő nyárfa, amelynek még nem hullott le az ezüstszínű levele. De remélem el fogod tudni, intuitív sugalmazások segítségével, olvasni ezt a förtelmes tintakáoszt, mely halálát bírná okozni egy hadosztály szépírástanárnak. Igaz még! A Gálnak és dr. Királynak mellékelt írást vidd el személyesen, ha ugyan egyáltalán csinálsz valamit. Királytól tanácsot is kérhetsz írókra vonatkozólag, esetleg támogatást is. Különben mindkét levelet nyitva küldöm, olvasd el, ragaszd le és a benne foglaltakhoz tartsd Magad. Lencikém, én már többet nem írok, csak még egyszer kérlek, hogy most már ne ejtsd vízbe az egész tervet, hanem cselekedjél teljes erődből. Igaz szeretettel százszor ölellek. Pistád Mindenkit üdvözölök! Te tudod, hogy kit. Debrecen, 1919. november 15. Kedves Barátom, első értesítésedet csütörtökön délben kaptam meg. Délután lementem Szüléidhez. Csak Nagymamádat és Hajnalka húgodat találtam otthon. Édesanyád, mint hallottam, Hozzád készül. Részletesen most nem számolhatok be, mert vár a posta és sietni kell. Azután Nagy Zoltánhoz mentem, aki kijelentette, hogy mérföldjáró csizmával vágtatunk a megvalósulás felé. A Tóth Árpád-kérdés volt még