Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN

BÉKÉS ISTVÁN LEVELEI SZABÓ LŐRINCNEK Debrecen, 1919. november 3. hétfő este Kedves Lőrinc Barátom, már régen akartam írni Néked, de a vasútforgalom beszüntetése lehetetlenné tette. Most hát előbb leírom azt, ami máig történt és hozzá írva azt, ami majd még megtörténik a levél elküldéséig, fogom csak a borítékot lezárni. Ehol ni, kezdem. Csütörtökön este érkeztem meg, és a lábam annyira megerőltettem, hogy csak a papucsot bírta el, kötés volt rajta százöles. Pénteken kijött Béber, szombaton ugyanő Kardos Palival súlyosítva. Velük tárgyalgattam, pletykálgattam stb. stb., végre azt sütöttük ki, hogy a váradi fúzió a lehetetlenséghez közelebb áll, mint bármihez. Vasárnap egy kártyát írtam Nagy Zoltán dr.-nak, hogy méltóztassék neki engedélyezni, hogy felkereshessem; végtelenül szíves hangon válaszolt, és én erre hétfőn délután (bár bronchitisem nagy köhögéssel nyúlt ki, máig is tart) felballagtam hozzá és estig elbeszélgettem véle. A pesti helyzet ismertetésével kezdtem, elbeszéltem, hogyan izmosodott meg e terv bennünk, óvatos szavakkal állítottam be Babits Mihály szerepét, ismertettem a pesti ifjú írókat, Téged főleg, vázoltam a reményeket, melyet a laphoz fűzünk, és végül elmondtam a fúziós tervet s az ő óhajtott szerepét. Bizony kezdetben szkeptikusan fogadta a dolgot: főbb ellenérvei voltak: lesz-e publikum, lesz-e író? De még mielőtt ezt letárgyaltuk volna, elejtettük a fúzió lehetőségét is, és csakis azzal foglalkoztunk, hogy Hegedűs és Sándor adná ki a lapot. Ezen az alapon haladva ezek a nehézségek merültek fel az előbbi kettőn kívül, feltéve, ha Hegedűsek már kiadnák: a kiadók beleszólnak a szerkesztésbe; mi lesz, ha kimarad a pesti kézirat egyszer, és itt helyben nincs egy gárda, mely összehozzon egy számot?; sze-