Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)
A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN
mélyi ügyek: Nagy Zoltán a Nyugat munkatársa és így nem szerkeszthet más lapot; revű olvasóközönség ma csak a Nyugaté, mi marad nekünk?; stb. stb. Szóval volt kifogás bőven. Én cáfolgattam sorra: olvasni fognak jobban, mint valaha; írni többet, mint kéne; a kiadó beleszól, és mi bedugjuk a fülünk; kéziratot egyszerre gyűjtünk sokat; a Nyugat haldoklik (ezt nem hitte, ő azt mondja újjáéled. Lehet.) ; aki a Nyugatot olvassa, fogja ezt is olvasni stb. stb. Az én nyelvem is jól fel van vágva, tudod, és végül annyit papoltam neki, hogy elárulta a következőket. A diktatúra alatt ő is foglalkozott laptervvel, de megakadt a románok bevonulásán. Sőt még azt is elárulta, hogy van itt Debrecenben egy úr, Hajdú Lajos, banktisztviselő (én is ismerem), akinek a Hegedűs és Sándor rt.-nál egy előkelő állás van fenntartva. Az illető, jó irodalmi ízlésű, intelligens, művelt és kitűnő üzletember és administrateur. Ez az úr már többször kérte Nagy Zoltánt, hogy kreáljon egy bellettrista lapot, amit majd Hegedűsek adnának ki, és ő lenne a kiadóhivatali főnök. Nagy Zoltán itt megemlítette, hogy ez a Hajdú úr erre ambicizitásánál, széles látókörénél és precíz üzleti érzékénél fogva kiválóan alkalmas személy és tekintetbe véve erőskultúrájú egyéniségét szinte predesztinált egy ilyen állásra. Tehát azt mondta nekem: ha Hegedűs (aki most elutazott) visszajön, tárgyalni fog vele, és addig is beszél Hajdúval. Azonban ő helyesnek tartaná, ha várnánk addig, míg Tóth Árpád hazajön. Ugyanis Tóth Árpád október elején azt írta, hogy a pesti megélhetési viszonyok miatt haza szándékszik jönni télire, és dr. Nagy már állást is kerített neki. Azonban Tóth Árpád se nem írt, se nem jött. Már pedig, Nagy Zoltán szerint, ő volna az az ember, aki ezt a lapot szerkeszthetné elejitől fogva, és akinek már súlya, tehetsége egyaránt biztosíték lenne a lap nívójáért. Ezt a kétségtelen állítást nem tromfolhattam le, de mégis abban egyeztünk meg, hogy az idő rövidsége miatt már előbb meg fogja kezdeni a tárgyalásokat Nagy, mielőtt Tóth Á. megérkeznék. Nagy Zoltán mindmáig engem nem értesített, tehát én holnap fel fogom keresni, és felvilágosítást kérek tőle, mert közben más lehetőségek is adódtak, amelyeket szükség esetén kedvezően lehet kiaknázni. * * * Más. Megismerkedtem és nagyon összebarátkoztam Juhász Gézával. Béber hozta ki hozzám egy esős napon, amikor köhögésem miatt nem mehettem be a városba. Most már elolvastam egy rakás versét is. Azon írók közé tarto-