Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN

olvasások színhelye lett. Béber szinte mindennapos volt nálunk, aminthogy én is sok kellemes délutánt, estét töltöttem el barátainkkal együtt Zöldfa utcai, rendkívül vendégszerető-vendégmarasztaló otthonukban. Kardos Palin, s piarista gimnáziumbeli iskolatárs-mentoromon, a nálam két évvel idősebb Kardos Lászlón kívül többször ellátogatott hozzánk a szülővárosába tömött versesmappával hazatért Juhász Géza, a kulturális érdeklődésű fiatal gyógyszerész: Mandel Pál, a széles műveltségű mérnökhallgató: Huszár András, technikus unokafivérem: Békés Imre és hébe-hóba mások. Sajnos: Széchenyi-kerti vendégeim közül a nagynevű irodalomtörténész, akadémikus Kardos Lászlón és a Nagyváradon nyugdíjas éveit töltő, volt romániai gazdaság-politikai vezető Huszár Andráson kívül már senki sincs életben. Ebben a Széchenyi-kerti diákszobában ötlöttük ki annak a „revue"-nek, folyóiratnak tervét, amelynek szervezkedési kísérletei Szabó Lőrinchez, Budapestre 1919. november 3. és november 21. között írott leveleimből kiolvashatók. Itt mindjárt egy helyesbítést kell tennem. Leveleimnek közel hatvan évi lappangás után előkerült kéziratán a november 3-tól november 15-ig következő levelek keltezésén a hónap nevét betűkkel jeleztem, míg a november 20—21-i levél dátumát római számmal — és XI. helyett pedig tollhibából IX. formában rövidítettem. A levelek szövegéből azonban az időrend folyamatossága megállapítható. Megállapítható továbbá az is, hogy első levelemet megelőzőleg Budapesten voltam, s egy hirtelen támadt ínhüvely-gyulladással bajlódva indultam vissza Debrecenbe. Ezen a budapesti látogatáson részleteztem Lőrincnek debreceni laptervünket, amit lelkesen helyeselt, s különböző „taktikai tanácsokkal" látott el. Leveleimből egyébként kiderül, hogy a debreceni irodalmi lap ötletét a Tanácsköztársaság bukását, az intervenciós megszállást, a fehér uralmat követő szellemi bénaságból való kitörés vágya szülte, s a megvalósításra olyan példák is serkentettek, mint a Nagyváradon Tabéry Géza, illetve Zsolt Béla szerkesztésében akkortájt kiadott Magyar Szó és Tavasz nevű szépirodalmi lapok. Sőt: régebbi, Debrecenben és Nagyváradon kiadott közös sajtóorgánum hagyománya nyomán, rövid időre valamiféle fúziós megoldás gondolatával is kacérkodtunk. Felvetődött továbbá a kör kitágításának eszméje. így például a Temesvárra való expresszionista költő, a velünk egykorú Reiter Róbert „beszervezését" is számításba vettük. Szabó Lőrinc, 1919 szeptember havában papírra rótt, s Kardos Pali közvetítésével nekem továbbított levél-naplójában egyfelől fontosnak tartja, serkenti, sürgeti kezdeményezésünket, másfelől, a fővárosban lassan ébredező irodalmi élet első hullámveréseitől érintve,