Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)
A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN
BÉKÉS ISTVÁN KAPCSOLATAIM SZABÓ LŐRINCCEL 1918—1920 KÖRÜL 1917 február végén a debreceni piarista gimnázium hetedik osztályában — szerelem és költészet konfliktusaiból kifolyólag — keményen összezördültem egy fiatal paptanárommal. Mivel az intézet egész diákságának színe előtt nem akartam a sértettet ünnepélyesen megkövetni, még azon a napon ., consilium abeundi"-t kaptam — „tanács folytán" távoznom kellett az iskolából. Akármilyen furcsán is hangzik: a színjeles félévi bizonyítványomra rávezetett „consilium abeundi" mellé a piarista gimnázium igazgatója kiemelkedő tanulmányi eredményeim hangsúlyozásával ajánló levelet adott a református püspökhöz — s másnap már a református főgimnázium hetedik osztályának padjában ültem. Ekkor csöppentem be abba a diákkörnyezetbe, amelynek alig több, mint egy esztendő alatt felgerjesztett vonzása egy hosszú életen át végigkísért és — sírhalmok során túl — hat évtized múltával sem szűnt meg. Mint aféle szavaló, színjátszó, literátorkodó fiatalembert az osztálynak Béber László, Gulyás Pál, Szabó Lőrinc és nem utolsó sorban Dienes Katalin körül kialakult „modern" szellemű központja gyorsan magához szívott. Konzervatív tanáraink és közömbös iskolatársaink ellenállását legyűrve, részt vállalhattam Ady és a Nyugat-gárda költészetének ismertetésében, elfogadtatásában, abban a mai megfogalmazással „haladó irányzatú" rebellióban, ami ebből a kis diákgócból kiáramlott. Közösen áldoztunk a nemes hagyományoknak is. 1917 májusában Arany János születésének centenáriumára részleteket adtunk elő Arisztophanész Madarak című komédiájából, majd a reformáció 400 esztendős fordulójára egy Balassi Menyhártról szóló játékot vittünk színre. Ma is előttem lebeg Dienes Katalin írisz istennője, s Béber László hiszékeny Euelpidészét, Szabó Lőrinc Kinéziasz ditirambköltőjét és Gulyás Pál Prédikátorát szinte testi szemeimmel látom. Míg élek — alakításaik halhatatlanok.
