Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN

Köszöntsd nevemben édesapádat és testvéreidet, mamádnak, Révész és Dienes néniéknek mindennemű kézcsókokat küldök. Áginak mondd még, hogy olvassa el azt a George verset, amelynek címe Südliche Bucht. A fiúkat is üdvözlöm. Október elején esetleg hazamegyek. Nagyon rossz ez az írógép. Most szombat van, holnap kimegyek a környékre. Ma délután Mihályhoz megyek át, ha ő elmegy Szekszárdra, igazán magam maradok, mert a többiekkel csak a véletlen hoz össze. Gál Laci és Hevesi üdvözlik a fiúkat. Gál apja, az a színész, egyszer nagyon szívesen fogadott, mikor náluk voltam. A mamája is; tudod, olyan rossz volt otthagyni őket, hiszen egész családias bizalmasságban telt el az az este.. Jó feketét is ittam. Gráf úr ma érkezik meg, írta. Nem tudok már semmit írni; isten veled, Pali! Kíváncsi vagyok, vajon Békés megtehette-e azt, amit megbeszéltünk. Bébernek mondd meg, hogy legyen őszintébb és nézzen le néha hozzánk. Aztán ha a régi kompánia most már Katalin et&-val is teljesebben az erdőn sétálgat, gondoljatok rám és a pesti aszfaltra. Szeretettel ölel barátod Lőrinc