Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN

SZÄBÖ LŐRINC LEVELE JUHÁSZ GÉZÁNAK Budapest, 1919. október 14. este Kedves Juhász Géza ! Elkésve kaptam Dienes Barnustól az értesítést, hogy te is megjöttél Franciaországból; képzelheted, mennyire sajnáltam, hogy nem ölelhettelek meg, — hiszen olyan jól összebarátkoztunk a múlt nyáron. Ugye akkor volt? Az egész oly végtelen távolságban látszik előttem, mintha egy másik ember élete lett volna. Pedig én nem hiszek a lélekvándorlásban. — Másnap (hétfőn) azonnal, még kora reggel, felkerestem Kerekes úrékat, s megtudtam, hogy már megugrottal előlem. — Sajnos minden reményem egymás után hal meg: egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy mehetnék haza D. be egykét hétre. De mindegy; majd csak találkozunk egyszer, remélem talán a karácsony összehoz mindannyiunkat. Gábor öcséd is, hallottam, megjött az olasz fogságból. Mi hír nálad, és nálatok? Mit művel Gyuszi? Vannak-e még terveid, vagy egészen az étel-ital-álom boldog gyönyöreinek szenteled életedet? — Mert én legalább azt tennném, ha hazakerülnék, hogy végre helyrejöjjek egy picit a pesti keservek után. Mert nagyon sok idő volt, mikor irigyeltelek a fogságodért. Nagyon kérlek, írjál nekem mindenről amit érzel, látsz, hallasz. Nagyszerű volna egy naplószerűen állandóan folytatott levél, melyet ha hozzánk leadnál (Veres u. 22), én is hamarosan megkapnék. Mert arra még gondolni se merek, hogy hazajussak; azt meg még se kívánhatom, hogy te keress fel. Egyelőre csak messziről és gondolatban szorítom meg a kezedet, kedves Gézám; ne felejtkezz meg rólam, és ne higyj el minden rosszat, amit rólam mesél a fáma. Légy szíves kézcsókomat és üdvözleteimet édesanyádnak stb. átadni. A viszontlátásig ölel szerető barátod G. Szabó Lőrinc