Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN

SZABÓ LŐRINC LEVELE JUHASZ GÉZÁNAK 1919. március 10. Kedves Géza ! Gyuszi írta most meg a címedet, de én nem értettem meg, csak lemásoltam szórói-szóra. Ne nevess ki érte! Nagyon várunk már mindnyájan haza. Igen kíváncsi vagyok, hogy miképp élsz Franciaországban, mert azonkívül hogy fogságba kerültél, semmi hírt se tudok rólad. Érdekes volna, ha Barnussal találkoznál. Persze most semmit se írhatok, amit szeretnék és ilyen olvasható írást is csak a cenzor úr miatt alkalmazok. Talán meg se kapod ezt a levelet; vagy már hamarabb itthon leszel. Én 1918. nov. 10-től Budapesten élek. Most — rövid időre, teljes kényelemben és jólétben egy gazdag osztrák úrnál. Nagyon jó, hogy magyarul nem beszélnek. Mire te hazajössz, kész francia leszel! Felesleges megírni, hogy én is szeretnék kint lenni. Az egyetemen márc. 17-én kezdődnek az előadások. Nekem ez a II. szemeszterem. Itt van Katalin is, ő görög-latin szakon; én francia-németen vagyok. Nem sokat találkozunk. Én sajnálom eltávolodását, de hiába. [...] Mit írjak még? Olyan rossz így gyeplőn tartani az ember mondanivalóját, és csak távolról mutogatni, amit akar! Sokat dolgozgatok, — relative. Persze sok szamárságot is kell beszedni az egyetemen. De azért az én szakom a legszebb. Jó volna, ha te és Barnus is azon volnátok! Amellett lehet gyönyörűen foglalkozni a magyar irodalommal. Szorgalmasan készítgetem apró írásaimat, és nagyon örülök, hogy mindig jobbak lesznek. Hanem nagyon keserves egyedül lenni. Egy munkatárs, igen az kellene. Azért várlak téged és Barnust.