Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN

a tájat ezüsttel elönti a Hold. Ez a vers továbbszövése a kedvenc Verlaine-dalnak, melyet ma is énekelnek Párizsban, és amelyet Lőrinc következőképpen for dított : A hold fehéren száll ott alant; az erdőszélen suttogó hang kél csöndesen .. . Óh édesem! A tó vizén mély tűkörárba hintáz a fény s a fűz bús árnya, hol sír a szél. . . Álmodj, remélj ! Megrezdül és ragyog az égkor; lágy enyhülés szitál az égből a földre ér. .. Ö boldog éj! 1963.