Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)
A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN
A Nocturno kelte: 1919. március 20. Verlaine hatást mutat a hangulata és zenéje; a szemnek tetszetős rajzba szorított versszakok Mallarmét utánozzák. Fekete tussal, olvasható álló írásával, nagy gonddal írta le nekem ezt a költeményét. Nocturno Árnyszőtte mezőkre terűi lila csend; s a csöndbe ha csöngve az éj dala zeng: szél fut ma sziszegve a lombokon át és rázza zizegve a hárskoronát. A halk vizek árján s a partfűzek árnyán az este suhog le galambszinü szárnyán. A messzi hegyekre ezüstkoszorú : szitálva lebeg le az éji ború; S ha csillaga gyúl kék fátyola hull az ég sima leple ma oly szomorú! s szikrázva ragyog föl a fényes azúr. A dombok, a lombok alatt zene kél; — jajongva csapong a riadt denevér,most pengeti sírva s zengeni sírja ezer tücsök únt, örökárva dalát, és kékbe, sötétbe merül a világ. Mély gyászba borulva alusznak a völgyek, vén fák lila törzse a ködbe legörnyed s míg táncol a tölgyek karjai közt ezer éji kobold:
