Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN

Első verskötete: Föld, Erdő, Isten, 1922-ben jelent meg, melynek 33. verse: A barbár tanítvány teljes lázadás Babits ellen, akit technikailag élete végéig igyekezett elérni, de akitől Babits etikai mélysége örökre elválasztotta. Szabó Lőrinc igazi magyar pompaszeretettel sokat ábrándozott arról, hogy hogyan tudná magát csupa szépséggel körülvenni. A diáknyomor évei alatt perzsaszőnyegekkel kibélelt dolgozószobát képzelt el, ahol a Múzsa szívesen időzik antik bútorok, ritka szobanövények, kincseket érő festmények és műtárgyak között és olyan könyvtárral, mint a Babitsé volt. Az éhség kínjai között Stefan George Der Teppich des Lebens volt kedvenc költeménye, melyet 1919. január 20-án így fordított le: Az élet szőnyege Itt ember, állat s inda fonja össze furcsa csokrát selyemrojtos keretben, hócsillagok, kék sarlók fényt fürösztve s szikrázva állnak halk táncba meredten. Sok puszta sáv tör hímzett, dús taván át, néhol megáll, — zavart és visszás kép lett — s nem sejti senki a hímzés talányát. . . De egy estén a mű életre ébred. Halk mozgás száll a halott ágra, képre s csíkok, körök kanyarba szőtt csodája kusza bojtok közül tisztán kilépve amit vártok: a megfejtést kitárja! Nem ahogy akarod: nem jő el érted szürke órán: nem céhek titka, kincse! A népnek új, örökké meg-nem-értett s a ^keveseknek is csak ritka kincse. A pompa és fényűzés utáni vágyakozás erotikus vágyálmokkal járt együtt; egyik a másiknak melléktermékeként jelentkezik a kiforratlan nagyravágyó és ugyanakkor a legnagyobb nyomorral küzdő ifjú szebb, gazdagabb élet után sóvárgó lelkében.