Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

DEBRECENI VERSEK

A végtelen világ, melyet nagy álmom éltet, — bár semmiség, a lét szinét tárván elétek, — csak röpke látomás, elfutni könnyű fény, villám, mely rést hasít az éjek éjeién. S ha kérdezed talán: miért e sok hazugság, így szól igém: „Lelkem követte álma útját, mely végtelent s borút csillagsugárba márt, enyhítve az időt s a néma borzadályt!" 1918. február 26. ÁGNES (MÖRIKE) Rózsa-ég, te tünde kép, tünde kép, eltűntél örökre! Ha ő érttem égne még, élne még, kín most nem gyötörne. Sarlóra dűl a kalász, a kalász, csendül a víg ének. Vérem gyötri ez a láz. ez a láz, óh be fáj az élet! Hegyen át és völgyön át völgyön át bolygók álmodozva, hol esküje szent szavát szent szavát százszor szászszorozta. Itt a zöld domboldalon siratom,