Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)
DEBRECENI VERSEK
LA BONNE CHANSON III. (VERLAINE) A hold fehéren száll ott alant, az erdőszélen suttogó hang kél csöndesen ... Óh édesem! A tó vizén mély tűkörárba hintáz a fény s a fűz bús árnya, hol sír a szél. .. Álmodj, remélj! Megrezdül és ragyog az égkor; lágy enyhülés szitál az égből; — a földre ér . .. Ó boldog éj ! 1917. november 21. ÓH SZERELEM, TE ÁLDOTT SZOMORÚSÁG Óh szerelem, te áldott szomorúság, — ki híved gyönge karral altatod, lelkem mélyén a bánat fejti húsát: óh hol találom forró italod? Óh hol találom üdvözítő mérged, mellyel e kínt halálra itatod? Itt nincs határa időnek s a térnek, itt nincs öröm, nincsenek rózsaláncok, a Végtelen e szívben élni ébred, a Bánat végtelenje, mely zománcot belőled vont borongó baldachinján; nem ismerem a könnyü-léptü táncot,
