Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)

Irodalmi és művészeti irányzatok

1. sík Űj szépség A modern erők művészete te láttad A kozmikus ember 2. sík 3. sík vibrációk, hullámos kiáltások, chromatizmus, cselekvő erények, transzmutáció Oh! modern szépség gyorsaság határozottság igazság a felszabadult ritmust (az erők új egyensúlyát) Hogy modor-e ez a módszer, vagy a zenekari „kozmikus ábrázolásból" fakad, ezen itt nem érdemes vitatkoznunk. Csak annyit kell mondanunk, hogy ez a háromsíkúság javított változata a „szimultaneisták" elvének, amelynek társadalmi eredetéről már elmondtuk véleményünket. Ha ez a helyzet a proletariátushoz csatlakozó forradalmár íróknál, elképzelhetjük, mi a helyzet az irodalom lázadóinál. Ezek az anarchista individualizmusnak ugyanabból az álláspontjából indultak ki, „az emberi szabadság", „az abszolút ember" stb. ugyanazon metafizikus frazeológiáját alkalmazták, és ugyanazt az osztályirányzatot fejezték ki, mint a német értelmiség fiatal lázadói. A francia és a német új irodalmárok közt a különbség a formában van. A németek szintetikus formákat alkalmaztak, és romantikájuk felől közeledtek az expresszionizmus módszeréhez, vagy pedig egészen expresszionistává váltak. A franciák ellenben analitikusabb álláspontról, több realizmussal szemlélték a jelenségeket, és formájuk a szimbolizmus vagy a szürrealizmus volt. Ennek a nagyon jellemző különbségnek a magyarázata a két mozgalom dialektikájában rejlik.