Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)

Irodalmi és művészeti irányzatok

kus értelmezését. A többiek forradalmi meggyőződésük őszintesége ellenére sem tudtak végleg elszakadni az esztétizmustól és a „szabad egyén" polgári értékelésétől. Jouve-nál például még érződik Verhaeren, de főleg Whitman szimbolizmusának hatása: Pour l'Europe Európáért énekelni! Európáért remélni! A legkisebb sejt vagyok, individuum vagyok Európában! De ki énekelné, súlyos strófákkal Ki énekelné, ha nem én, a többiek néma énekét!* Általában az egész új francia líra sokat tanult Verhaerentől és Walt Whitmantől, a polgári demokrácia költőóriásától. A forradalmi mozgalom új, háború utáni időszaka már odahaza, Franciaországban kezdődik. Guilbeaux, ennek az irányzatnak az igazi vezére nem térhet haza Franciaországba (halálra ítélték), de igyekszik helyettesíteni őt Maurice Wullens, a Les Humbles című folyóirat szerkesztője. E folyóirat körül csoportosulnak a fiatal forradalmárok, akik közül a legjelentősebb Marcel Sauvage és Nicolas Beaudouin. Sauvage (Rimbaud egykori tanítványa) szimbolista. Elsősorban a jelenségek lényege, „benső jelentése" érdekli; az esztétikai álláspont túlságosan erőteljesen fejeződik ki nála. Inkább képviselője ama bizonyos irodalmi forma hanyatlásának, amelyet igyekszik hozzáidomítani az új világnézethez, mint a forradalmi irodalom új útjának. Beaudouin egyike az „örök keresőknek". Szimbolista, unanimista, sőt dadaista volt. Most „kollektivista forradalmár" realista világnézeti formákkal. De forradalmisága nem tiszta; megtalálható benne az urbanizmus, sőt a futurizmus számos eleme. Nagyon érdekes az a kísérlete, ahogy ábrázolja a kollektív, kozmikus tömegcselekvést. A vers, amely rendszerint „a költő szólója", nála „zenekar". E „zenekari költemény" formája a „vers három síkon". íme például egy részlet egyik ilyen költeményéből: * MA, 1919. 77. I.