Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)

Művészeti és irodalmi iskolák

Vagy: ,,Kicsi vagyok és nem kicsi; nagy vagyok; én vagyok a tarka, gazdag mindenség; én vagyok az úristen; én vagyok az arany stb." Vagy: „Én vagyok a legtörékenyebb sejtecske . .. de ki énekelné el. . . ki énekelné el, ha nem én, mindenki néma dalát . . ." Vagy: ,,. .. saját testem sem az enyém, vagy pedig enyém az egész föld, és ugyanúgy az enyém, ahogy másoké ..." Vagy végül: „Én már nem vagyok a te fád (azaz az istené), és nem vagyok a te vadállatod, nem vagyok szolga és nem vagyok gyermek. Én a te éhséged, a te fáradságod vagyok, az ajkaidról lesújtó szó vagyok, a kezedből szakadt fájdalom vagyok". Ezeket a sorokat mintha egy kéz írta volna. Nemcsak a tartalom szempontjából hasonlók, hanem a kifejezés formája is azonos. Ezzel szemben az első idézet egy elmebeteg fejéből pattant ki, a harmadik és az ötödik egy új költő verséből való, a többi pedig a keleti filozófia alapfelfogását fejezi ki. (Idézi: G. Bichowski: Metaphysik und Schizof

renie. Berlin 1923.) A pszichiátria és a pszichológia véleménye szerint ennek a nagyon jellemző hasonlóságnak a gyökere mindhárom kategória prelogikus gondolkodásában rejlik. Az ősember prelogikus gondolkodása nemcsak isteneket, totemeket és tabukat teremtett, hanem azt az egész misztikát is, amely a világszemlélet és a filozófia különféle formáiban korunkig fennmaradt. Egy nyugati pszichológus, Walter Lurje, aki az új művészeti áramlatok lélektani problémáival foglalkozott, Mustisches Denken, Geistenskrankheit und moderne Kunst (Stuttgart 1923.) című könyvében bebizonyítja, hogy az új individualista művészek a primitív ember gondolkodásának prelogikus formáit tették magukévá. Elfogadhatjuk a pszichológusoknak azt a megállapítását, hogy a prelogikus gondolkodás hasonlít az új művészeti iskolák képviselőinek gondolkodásmódjára, de a kérdést ez korántsem oldja meg. Számunkra továbbra is nyitott a kérdés, hogy a burzsoá Nyugat új művészei és irodalmárai miért jutottak el éppen a gondolkodás prelogikus formájához; mi a magyarázata annak, hogy nem csupán egyetlen iskola, hanem több különféle iskola és irányzat találkozott e közös platformon? Ezekre a kérdésekre tulajdonképpen már akkor választ kaptunk, amikor kimutattuk a különféle iskolák társadalmi eredetét. Vegyük szemügyre még egyszer eddigi eredményeink összefoglaló képét — a következő ábrát kapjuk (1. az 1. sz. ábrát). A mai Nyugat „forradalmi" művészetének és „forradalmi" irodalmának genezise szorosan összefügg egyrészt a nagytőke fejlődésével, e fejlődés anyagi következményeivel, másrészt a kispolgári világszemlélettől örökölt különféle pszichikai és ideológiai formák-