Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)

Botka Ferenc: Előszó

illusztrálja. (Bár erre bőséggel találhatunk példát a könyv akármelyik oldalán.) Mácza ugyanis sehol sem elégszik meg csupán a társadalmi és ideológiai háttér felvázolásával. Elemzéseiben mindenütt megkísérli egyúttal az adott iskolák, irányzatok művészi szférájának feltárását is; s meggyőzően, helyenként szinte példamutató didaktikával fejti ki: hogyan, milyen formai megoldások kimunkálásának a szándéka alakította ki a kérdéses művészi eredményt vagy annak stílusát. Mácza könyve tehát még a plehanovi értelemben is megvalósította a kritika két aktusát: a formai és művészi elemzés mindenütt szervesen egészíti ki a szociológiai desifrirozást, mi több, azzal szerves egységbe olvad. E differenciált látásmód frisseségét talán érzékeltetni tudjuk, ha csupán jelzésképpen utalunk A mai Európa művészeté-vei szinte egyidejűleg megjelenő másik elméleti munka, V. P. Friese: A művészet szociológiájá-nak alaptételeire. Friese felfogása szerint ugyanis a művészetnek mindössze „két alaptípusa" létezik: a „szintetikus" és a „differenciált" művészet; előbbi a „feudális-papi", utóbbi a „burzsoá" társadalmaknak felel meg. A stílus tekintetében Friese ugyancsak kettős felosztást követ: egyrészről, szerinte, kialakult a „szimbolikus stílus", amely a „vallásos világfelfogásnak", másrészről pedig a „realista", amely a „nem vallásos világfelfogásnak" felel meg.

25 Ajánlások az avantgárdé-vívmányok szocialista átfunkcionálására Mácza kismonográfiájának egyik mindmáig érvényes gondolatköre az, amely a modern iskolák és irányzatok vívmányainak továbbélésével, a szocialista művészetbe való lehetséges beépítésükkel foglalkozik. Szerinte gyökereiben hibás az a felfogás, amely arra hivatkozik, hogy e törekvések „a kapitalizmus korában születtek", s ezért sommásan elvetendőnek tartja őket, tudomást sem véve részleteredményeikről. „A proletariátusnak — írja Mácza — ugyanúgy kell viszonyulnia a modern művészethez, mint a múlt összes többi jelenségéhez." „Azaz: kritikai feldolgozásuk után — mondja később — el kell sajátítanunk a formai és módszerbeli kísérletezések valamennyi életképes eredményét, hogy saját gyakorlatunkban alkalmazzuk azokat."

26 25 B. M. «Kpwie: Cowiojiorti« McryccTia Mocma 1926. 61. 1. • McicyccTBO coipeMCHHo* Eaponu. Mocma 1926. 126—130. 1., először magyarul: M. J.: Legendák és tények. 1972. 107—111. 1.. kötetünkben 1. : 141—146. 1