Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)
Botka Ferenc: Előszó
Az egyes irányzatok elemzése során a szerző a következő konkrét momentumok átvételét, beépítését tartja lehetségesnek a szocialista művészetbe: 1. mindenekelőtt — s előbb általánosan szólva, — mindazokat a kifejezésformákat és módszereket, amelyek „megfelelnek a kor dinamikus karakterének", 2. továbbá a háború előtti iskoláknak azokat a tapasztalatait, amelyek az ábrázolt tárgy vagy téma mély analízisén nyugszanak, valamint 3. amelyek „a múlt művészeti formáinak és módszereinek gúnyolásán" kritikáján alapulnak. Szeretnénk aláhúzni, hogy Mácza nem az egyes iskolák gondolatrendszerének az átértékeléséről vagy átvételéről beszél, hanem az iskolák keretei között született részleteredmények felhasználásáról, mint amilyen például „a futurista verselés széles ritmusa, az expresszionista kifejezőkészség ideges pátosza, a kubisták mértani formái," s azok felépítésének „konstruktív" jellege, vagy a „dadaisták szarkazmusa, mint a modern élet megközelítésének a módszere". 27 A háború utáni iskolák közül Mácza kiemelt hangsúllyal szólt a konstruktivizmus tanulságairól, mivel szerinte az azokban megtestesülő — az anyag és az alkotás szerkezetét, funkcionalitását kihangsúlyozó elemek — hozhatók a legközelebbi rokonságba a szocialista művészet teremtő lendületével; s közvetlen gyakorlati alkalmazására is lehetőség nyílik az építészetben és az ipari formatervezésben. A koncepció s az ajánlások korlátai A szerző ajánlásainak tendenciájával alapvetően egyet kell értenünk, annál is inkább, mert a szocialista művészet az elmúlt évtizedek során világszerte igazolta a maga gyakorlatában Mácza elgondolásainak helyességét. Más kérdés azonban az, hogy annak idején, a húszas évek közepén a szerző még meglehetősen hézagos, kellőképpen meg nem alapozott elméleti indoklásokkal fejtette ki elképzeléseit, támadási felületet nyújtva ezáltal a modern művészet ellenségeinek. E gyengék közül csupán kettőt emelünk ki. Alapvető hiánya Mácza kismonográfiájának, hogy a modern művészetek kibontakozását — a bennük közvetetten kifejeződő osztálytartalmak alapján — döntő módon csak a polgárság művészeteként jellemezte. Az egyes irányzatok szembenállását, harcát, kibomlását, elhalását stb., stb. a pol27 L. : uo.
