Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)

Irodalmi és művészeti irányzatok

tekintve — egyre kevesebb egyént ölel fel; legfelül székel az uralkodó, a fáraó. Ezt ábrázolja az A séma. Más szóval: az egyiptomi hierarchikus társadalom fő ideológiai formája az egyenlőtlen szárú háromszög. A katolikus feudális társadalomban a formáció jellemzője szintén a hierarchikus centralizmus, de itt teljesen más, mint az egyiptomiban. Ott ugyanis az egyes kasztok zárták voltak: az alsóbb kasztból nem lehetett átkerülni a felsőbbe. A feudalizmusban viszont jelen van az a törekvés, hogy az egyes rétegek, mind anyagi, mind ideológiai (vallás) felemelkedhessenek. Ezt látjuk a B sémán. Ez a gótika formája, az egyenlő szárú háromszög, mint a katolikus feudális társadalom fő ideológiai formája. Az anarchikus társadalmi korszakok ideológiájának formai visszatükröződései a legkülönbözőbbek; közös jellemzőjük ,,a szigorú geometriai formák széttörése". Az anarchikus kultúrák fejlődésének korában előtérbe kerülnek a dekoratív elemek, valamint az ábrázolás merőben esztétikai tendenciája. Elemzéseinek ilyen eredményei alapján vizsgálta meg Uitz a társadalom mai helyzetét azzal a céllal, hogy felfedje a művészetek formai törvényszerűségeit, és megkeresse napjaink „ideológiai formáját". Korunkban, írja, „a politikai hatalomért — az életet formáló erőért három erő küzd. Az egyház, a trösztösülő kapitalizmus (nagypolgárság), illetve a kommunisták."* Mindhárom erő centralisztikus jellegű. A történelmi szükségszerűség folytán a győzelem a kommunisták, vagyis a proletariátus számára biztosított. A proletárdiktatúra a legszigorúbb centralizmus. És e centralizmus kultúrája természetszerűen centralisztikus lehet. Ennek ideológiai formáját Uitz a C sémával jelölte meg. Ez a forma ugyancsak egyenlő szárú háromszög, de e háromszög összetétele, vagyis benne a belső erők viszonya, merőben más, mint az előző ábrákban. Az erők itt felemelkedésre törekednek, de nem a „hierarchikus" középponthoz felfelé, hanem a kiszélesedett csúcshoz — a kommunista társadalomhoz, amelyben már nincsenek osztályok. Így kapjuk tehát a D sémát. Eljutunk a négyzethez, amely magában foglalja a háromszög, a kör, különféle téglalapok formáit stb. Az elemzés eredményeképpen bebizonyosodik, hogy 1. tudatosan felépített monumentális kultúrájuk csak a centralisztikus társadami korszakoknak van; 2. hogy az „ideológiai forma" fejlődésének útja megegyezik az általános történelmi fejlődés útjával, amely mindenképpen a kommunizmusba vezet, és 3. hogy a formák fej* Eredeti közlése: Uitz Béla: Kísérlet az ideológiai forma felé. EK, 1923. 1. sz. 6. 1.