Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Botka Ferenc: A Korunk és a Szovjetunió

egybeforrt a Szovjetunió létével; a korszerű marxizmus, a lap beköszöntőjében felvázolt szintézisépítés egyik alapvető feltétele a Szovjetunió társadalmi gyakorlatának megismerése és elemzése. A KULTURÁLIS KOMMENTÁROKTÓL A TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK ÉRTELMEZÉSÉIG A Szovjetunió témája az első évfolyamokban a szovjet kultúra, a szovjet művészet eredményeinek a bemutatásában jelentkezett. A művészeti tárgyú szemlék, amelyek szerzői szinte kivétel nélkül a magyar avantgárdé képviselői közül kerültek ki, elsősorban a szovjet filmre figyeltek fel: Eisenstein, Pudovkin, majd Dovzsenko alkotásaira, amelyek világszerte szenzációt keltettek (Kassák Lajos: Az orosz film — 1926; Gró Lajos: Az orosz filmművészet — 1928). De több ízben szó esett a forradalmi színház képviselőiről, Mejerholdról és Tairovról is (Németh Antal: Mimus redivivus! — 1929), valamint a konstruktivisták kísérleteiről (Hkt. : Biznesz — 1929), amelyek főleg az építészetben és az ipari formatervezésben nyertek alkalmazást (Genthon István: A gépművészet — 1926; Gerő György: German metaphisics ... ? — 1928). — A legtöbb közlemény azonban az orosz szépirodalom változásairól és új eredményeiről tájékoztatott. Az első évfolyamban még túlnyomórészt a forradalom előtti klasszikusok domináltak, mindenekelőtt Dosztojevszkij, akinek krisztiánus humanizmusa ekkor még széles körökben hatott. A továbbiakban Lev Tolsztoj neve került előtérbe; jellemző azonban, hogy születésének százéves évfordulóját a szerkesztő már arra használta fel, hogy közölje Lenin és Lunacsarszkij elemző megnyilatkozásait az író világnézetéről és realizmusáról (Tolsztoj az új Oroszországban — 1928). A szovjet próza ismertetése is viszonylag gyorsan napirendre került. Már az első évfolyam közölte Braun Soma tanárosan korrekt, elsősorban adatokat közlő beszámolóját Az új orosz regény-rő\, majd két évvel később Szántó György hasonló szemléjét (Az új szociális regény), amely Ehrenburg, Fegyin és Gladkov egy-egy művét ismertette. A szerkesztő szimpátiáját elsősorban az úgynevezett „útitársak" nyerték meg. Babel és Ehrenburg műveiről nemcsak ismertetőket közölt; több ízben publikálta novelláikat és publicisztikai írásaikat is. A szovjet irodalom azonban ezekben az években nem csupán mint művészi jelenség vonta magára a figyelmet. Ekkor még — egyéb hírforrások hiánya, illetve szegényessége miatt — az európai olvasó számára szinte elsődleges forrásul szolgált a forradalmi harcokról és az újjáépítés megindulásáról, s egyáltalán: a szovjet, a szocialista, a közösségi ember életléről, tulajdonságairól — mintegy annak az ügy-