Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Czine Mihály: Népfront a Korunk-ban

a népfrontpolitika meghirdetése előtt, már a hitlerizmus németországi győzelme előtt érvényesült. A lap — tehát a szerkesztője — korán felismerte: ,,az emberi haladást visszaverők rohamával szemben csak a haladás irányába tartó összes szellemi csoportok bevonásával lehet szembeszállni".

3 Első pillanatban meghökkentőnek tetszhet ez az állítás: a világválság éveiben, 1929—1933 között a balos-szektás jelenségek nagyon is erősen megmutatkoztak a Korunk-ban ; Móricz Zsigmondot Herczeg Ferenc útján járónak vélték, Bartókot értelmetlennek nyilvánították, Illyésről méltatlanul is szóltak, Kassák, Kodolányi s mások is kaptak meg nem érdemelt szúrásokat. Mindez tagadhatatlan. De az is igaz, hogy a Korunk már ebben az időben is igyekezett átlépni a szektás korlátokon, a munkatársak, a tematika és a társadalmi mondanivaló vonatkozásában is. 1930—33 között többek között a helikonista Balázs Ferencet és Tamási Áront, az avantgárdé tájékozódású Dési Huber Istvánt és Moholy-Nagy Lászlót, a polgári radikális Dániel Arnoldot és Braun Róbertet is közölte. Illyés, Nagy Lajos, Kodolányi, Radnóti, Remenyik és Veres Péter is megjelent a Korunk hasábjain. S hozta a folyóirat József Attilát is, s a róla szóló méltató írásokat is —• még a Sarló és Kalapács platformtervezetének intenciója ellenében is. S számos olyan kérdést vizsgáltak Duna-völgyi, kelet-európai vonatkozásban (parasztkérdés, nemzetiségi kérdés, középosztályi probléma), amelyet akkortájt inkább csak általános-elvont szinten vetettek fel. Elsősorban a szerkesztő erőfeszítéseinek eredményeképpen. Mert Gaál Gábor — megírja Tóth Sándor — már a húszas évek elejétől ismételten és újra állást foglalt — szóval és tettel — a haladó erők elvi egysége mellett. Nem szekta-lap akart lenni. Ellenkezőleg: ki akart vergődni az elszigeteltségből. Megkísérelni, a progresszív értékek minél teljesebb bekapcsolásával, hogy ne a jobb-, hanem a baloldal jegyében jöjjön össze tartós irodalmi tömörülés. Nem elszigetelt ellenzékként, de a haladás gerinceként; a haladó irodalmi és társadalmi törekvések szorgalmazójaként és megtermékenyítőjeként. Ha mégis annyi akaratlanul is elfogult túlzás volt az általa szerkesztett folyóiratban, arra elsősorban az idő a magyarázat. A kor munkásmozgalma a forradalom-váró türelmetlenség hangulatában élt. A mozgalomnak magának is balos-szektás jellege volt akkor; a harmincas évek elején semmiféle haladó polgári vonal jogosultságát nem ismerte el. Az írástudók szinte szándékosan érdesen fogalmaztak: az idő gyors fordulásának hitében azonnali döntést akartak kikényszeríteni. A balosságtól, a mozgalom gyermekbetegségétől a moz3 Gaál Gábor: A Korunk éveinek margójára — Ezerküencszázharminckilenc. In: G. G. V. I. 1. k. 691. 1. 13. 50-éves a Korunk 193