Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Huszár Tibor: A Korunk és a magyar szellemi áramlatok a két világháború közötti évtizedekben

Gaál Gábor nélkül vagy ellenére vált azzá a harmincas évek elejére, amivé lett: Középkelet-Európa legrangosabb kommunista orgánumává. Dienes és Gaál szerepének egyoldalú értékelése azonban olyan elméletek felállításához szolgál alapul, amelyek dezorientálóak, s nemcsak a húszas évek végének, de a folyóirat későbbi — nem kevesebb bonyodalmat magában rejtő történetek — értékelését is megnehezítik. Osztjuk Tordai Zádor véleményét, aki a Gaál Gábor sorsa című írásában e korszakváltást jellemezve írta: „Amennyiben igaz, hogy Gaál formálta azzá a Korunkat, aminek tudjuk, igaz az is, hogy éppen a Korunk formálta Gaált, s hogy ezen belül éppen az alapító Dienes szerepe volt jelentős. (Ezért nincs éles határ a Dienes és a Gaál szerkesztette lap jellege között.)'

10 „A JÁMBORSÁG ELSÜLLYEDÉSE" ÉS A „NYÍLT SISAKOS FORRADALMISÁG" Milyen tényezők segítették és siettették a kibontakozást? Milyen objektív folyamatok, személyes impulzusok magyarázzák, hogy Dienes és Gaál „a kitörés felé torlódó időben" belső kételmeiket is legyőzve, erősnek érezték magukat a „végső kiértékelésre", a szintézis megalkotására és felmutatására? Egy évtized távlatából a fordulat indítékait elemezve írta Gaál Gábor 1939-ben: „A világgazdasági válság drámai konfliktusában akkor szakadtak szét nálunk is a válságban kiötvöződött arcvonalak: a világ egyetemes haladását illetően az igennel és a nemmel jelentkező frontok. Mi az igen, a haladás irányába álltunk: szembe minden rendszerrel, mely a régit akarta félig, akár egészen konzerválni."

11 A világgazdasági válság kétségtelenül fontos tényezője volt az erők polarizációjának. De Dienesnél és Gaálnál már a válságot megelőzően érzékelhetők a fordulat kezdetei; a világgazdasági válság s különösen e válság következményeinek végiggondolása csak felgyorsította balratolódásukat, egyértelműbbé tette választásukat. A progresszív európai értelmiség nagy dilemmája a húszas évek elején a szocialista forradalom távlatainak a megítélése: a Szovjetunióhoz való viszony. A magyar progresszió számára e kérdés összekapcsolódott 1919 eseményeinek, a Tanácsköztársaság vélt vagy valós tévedéseinek megítélésével, a nemzeti elem, a parasztság, egyáltalán a kelet-európai sajátosságok eltérő értelmezésével. De a kérdések kérdése kétségtelenül a szovjet fejlődés megítélése volt. Hogy a világló Tordai Zádor: Gaál Gábor sorsa. Valóság, 1972. 1. sz. 11 G. G. V. I. 1. k. 691. 1.