Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Szabolcsi Miklós: A Korunk és a marxista gondolat

körül feltűnnek a kolozsvári és a romániai ipari munkásságot bemutató szociográfiák (Nagy István, Jordáky Lajos). A tanulmányok által tárgyalt gondolatkörök, problémák változatosak: a marxista dialektika elvi kérdéseitől az állam- és jogelmélet problémáin keresztül a kultúra szerkezetének kérdéséig terjednek. Mégis, hadd emeljünk ki három, sokszor visszatérő fő kérdést: a marxista lélektan megteremtésére irányuló törekvést, általában a tudat vizsgálatát, evvel kapcsolatban a pedagógia iránti érdeklődést, másrészt a nemzeti és nemzetiségi kérdés állandó napirenden tartását, a marxista teória általános síkján és a napi események elemzésében egyaránt; végül a társadalmi jellegű politikai problémák között kimagasló helyet elfoglaló „középosztály"-kérdést. A Korunk elemzéseinek cikkeinek következetes vonulata a lap indulásától megszűnéséig a középrétegek, az értelmiség, a hagyományos középosztály útjával, problémájával, tagozódásával való foglalkozás; a magyar, a szlovenszkói, a romániai és a jugoszláviai többségi és magyar középosztály helyzete sokféle vonatkozásban kerül elő. Ezen a kereten belül jelentkezik már 1929-től az ,,erdélyiség"-vita, és ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos a Kortm?c-ban a zsidókérdés viszonylag nagy súlya ; mind a zsidó nemzetiségi törekvések ismertetése, erős cionizmusellenes éllel, mind az antiszemitizmus problémája nagyon gyakran kerül elő. Mindezeknek a kérdéseknek napirenden tartását, sok egyéb ok mellett, az olvasóközönség jellege is indokolja. Szinte természetes — sokszor rámutattak már —-, hogy a Korunk kezdettől fogva napirenden tartotta a „Duna-medence", KeletKözép-Európa problémát: az itt élő népek egymást megismerésének, megértésének és utóbb a szocializmus körülményei közötti együttélésének gondolatát. Az elemző, ismertető, teória-kidolgozó munkában a Korunk egy részint általa is felnevelt teoretikus bázisra is támaszkodott, részint a nemzetközi kommunista mozgalom és a cseh és román, valamint a magyar kommunista mozgalom nevezetes képviselőire, például Lukács Györgyre, Balázs Bélára. Lapjain nőtt naggyá Molnár Erik és Veres Péter, gyakran egymással való vitában. Állandó munkatárs volt a marxista vagy marxizmussal rokonszenvező értelmiségnek egy olyan gárdája, amely Bölöni Györgytől a pedagógus Kemény Gáborig és az akkor marxista Fejtő Ferencig terjed; a harmincas évek elején például Haraszti Sándor, majd Űjvári László, utóbb Sándor Pál és Szekeres György voltak többek között a vezető kritikusok. Elsősorban Románia és Csehszlovákia városaiban élő magyar marxista értelmiségiekből kovácsolt gárdát: Antal János, később Szabó Imre, Neufeld Béla, Silbermann Jenő, vagy a mozgalom emberei, mint a Kovács Károly álnéven író ungvári Fedor János, a Köves Miklós ál-