Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Földes Éva: Haladó pedagógiai törekvések a Korunkban

„A gyakorlat kötött — determinált — fejezi be írását Kemény Gábor —, de a gondolat szabad ... és ha már a valódi pedagógia gátlást és erőelfojtást jelent, egyedül a gondolkodó és jobbat akaró emberek néma szövetsége lehet a jobb jövő letéteményese. Kell, hogy a lánc jobban kibővüljön. Kell, hogy többen, nagyon sokan akarjuk a jót; a felszabadult gondolatok lassú és tudatos munkával valósággá építik a pedagógiai autonómiát..." Tanulmányának ebben a szép zárógondolatában jelentkeznek azonban Kemény Gábor gondolkodásának még meglevő korlátai is. A Korunk-kai és valószínűleg személy szerint Gaál Gáborral való kapcsolata nagy lépéssel viszi közelebb a marxizmushoz. Hiszen nemcsak munkatársa a Korunk-nak, hanem annak egyik legalaposabb olvasója is. Éberen figyeli a szovjet pedagógia előrehaladását, eredményeit is, s amikor 1935-ben a Gondolat hasábjain Reitzer Béla könyvével vitázik (A proletárnevelés kérdéséhez), A. Pinkevicsnek az előbbiekben már említett, a Korunk-ban 1931-ben megjelent A mai orosz pedagógia alapelvei című tanulmányára, sőt Kosztya Rjabcev naplójá-ra is hivatkozik, hangsúlyosan kiemelve Pinkevics cikkének pozitívumait. A Korunk hasábjain bírálja viszont 1936-ban a Jövő Utjain című folyóiratban megjelent Anya és csecsemővédelem a Szovjetunióban című lényegében objektív, de végkövetkeztetésében elhibázott írás megállapításait, és a cikk szerzőjével szemben kijelenti: „A mélyebb szociális és erkölcsi tartalom csak használhat a nemzeti kultúrának ... a magyar nemzeti kultúra is akkor teljesedik ki igazán, ha nem az élettagadást, hanem az életigenlést szolgálja." (Levelek a világnézetről.) Marxista gondolkodása azonban nem teljesedhet ki addig, amíg a „jobbat akaró emberek néma szövetségében" bízik, amíg nem válik aktívvá kommunista hite, meggyőződése (s ez lényegében csak a felszabadulás után következik be). Valószínűleg ezért lazul 1938-ban a Korunk-kai való kapcsolata. 1938-ban már csak két — nem pedagógiai tárgyú — tanulmánya jelenik meg: Vázlatok a magyar társadalomkutatás múltjából: Szabó Ervin, majd: A végső problémák embere: Karinthy Frigyes. Nem szabad azonban azt sem figyelmen kívül hagynunk, hogy — mint Gaál Gábor Kemány Gáborhoz intézett levelében jelzi — Szabó Ervin tanulmányából már csak egyes részleteket közölhet a Korunk hasábjain. „A tanulmánynak azokat a részeit, amelyek Sz. E. elméleti állásfoglalását ismertetik és tisztázzák, nem közölhetem ma itt. Ezekkel a részekkel egy ideig sajnos várnunk kell" — írja. Majd a részletek közlésére vonatkozó konkrét javaslatok után, így végzi sorait: „Kérlek, kedves barátom, ne vedd rossz néven ezeket a sorokat. Hidd meg, ez a levél is annak az életküzdelemnek a jele, aminek a folytatását magunkra vettük." (1938. június 11.)