Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Földes Éva: Haladó pedagógiai törekvések a Korunkban

hozzászól, és mindkét szélsőségesnek tűnő, de részigazságokat tartalmazó állásponttal szemben látszólag kiegyenlítésre törekvő, valójában már a dialektika elemeit tartalmazó nézeteket képvisel, amelyek már kétségtelenül túlmutatnak korábbi polgári radikális állásfoglalásán és a marxizmus, a kommunizmus irányába megtett első lépéseit jelzik. Kemény Gábor ugyanis — aki, mint Köte Sándor önéletrajzából idézi — azt írja magáról, hogy mindig a békés munka és az igazságkeresés fanatikus híve volt és sohasem akart harcot „provokálni", — már a húszas évek végén, de főleg a harmincas évek elején ráébred arra, hogy a jobb, igazabb, emberibb pedagógiáért való küzdelem egyben világnézeti harcot is jelent. „Én magam akartam-e így, vagy a végzet hozta-e magával, azon ma már hiába töprengek, de tény, hogy az életem — nolens, volens — világnézeti harccá kristályosodott" — írja ugyancsak — kéziratban fennmaradt — önéletrajzában.

5 S mindebben jelentős támaszt és iránymutatást jelent számára Gaál Gáborral és a Korunk-kai való kapcsolata. A harmincas évek közepéig még sokat remél a sarlósoktól: „.. itt nagy fojtó a reakció, mi igazit csak együtt alkothatunk, tehát szeretném, ha kölcsönösen kitartanánk egymás mellett..." — írja 1934. április 15-én Krammer Jenőnek. Közben Kemény, aki 1923-ban önként hagyta ott az iskolát — egészségi állapotára való tekintettel kérve nyugdíjazását —, bekapcsolódik a szakszervezeti oktatási munkába. „A fogékonyság meglepő. —írja hallgatóiról — A legfontosabb dolgot is (pl. az átmenetet a hegeli dialektikáról a marxista d-ra) könnyen megértik, holott — azaz éppen azért, mert — az iskola nem töltötte meg a fejüket előítéletekkel . . . Hallgatóim jó része gyalog jön Bp. perifériáiról, jórészt munkanélküli, elcsigázott emberek, de tanulni akarnak.. Malgré tout. . . Kicsi szemcsékből épül a jövő." (1933. december 16.) A Jövő Utjain című pedagógiai folyóiratban 1935-ben megindítja (és egészen 1939-ig folytatja) Az utódállamok magyar pedagógiája című rovatot, azonban egyidejűleg azt sem hallgatja el Krammer Jenő előtt, hogy: „A Jövő Űtjainnal, ha a sorok közt nem is látszik, elég nehéz a helyzet — B. M. titkon reakciós pálfordulása miatt. Csodálatosak az emberek. Még a leglogikusabbnak látszó emberek is örök értéknek látják, ami csak ma jelent divatot, s nem gondolják meg, hogy igaz embernek és pedagógusnak még akkor sem a mát kell nézni, ha hazugságot jelent, ha ez a ma még 10 esztendeig tart... Az utódállamok ped.-nak sokan örülnek... Ameddig tudom, tartom a 5 Dr. Köte Sándor: A művelődési szabadság harcosa (Kemény Gábor, 1883— 1948). In: Kemény Gábor: Válogatott pedagógiai művei. Bp. 1966. 17. 1.