Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Remete László: Dienes László szerepe a Korunk társadalomtudományi arculatának kialakításában

tudományai, a filozófia, pszichológia, gazdaság, művészet és irodalomtudomány aktuális kérdéseit elméletileg megközelítő munkák. Jelentős helyet foglalnak el a Kultúrkrónika és Szemle rovat anyagában is a kisebb szociológiai tárgyú írások (A szellemi munka eliparosodása, Franz Oppenheimer az államról írt könyvének ismertetése, A szabadpályák válsága, Az új német népszámlálás, továbbá az eugenika, az asszimiláció problémáit tárgyaló cikkek stb.) A Korunk 1926-os évfolyamának tizedik számában jelent meg Dienes Társadalomtudományi Társaság Kolozsvárt című beszámolója, amelyben a Budapesten 1901-ben létrejött egyesüléshez hasonló vállalkozásról hírt adva talált alkalmat rá, hogy a szociológiai kutatás fontosságáról szóljon: „Ma már hazafias frázisokkal csak kevés választót lehet megfogni. Komoly pártprogram sem épülhet fel az egyes társadalmi rétegek szükségleteinek és vágyainak pontosan mérlegelt ismerete nélkül. Ezt az ismeretet pedig nem lehet felületes séták és utazgatások útján megszerezni. Ma már mindenkinek jól kiképzett, sokszor kipróbált módszere és tudománya van. Ügy hívják, hogy szociológia." A híradás szerint román és magyar úgynevezett „közéleti" személyiségek vállaltak vezető posztokat a Társadalomtudományi Társaságban, köztük egy volt miniszter, Kolozsvár polgármestere, gróf Toldalaghy Mihály, az erdélyi magyar párt alelnöke. A helyzet kicsiben hasonlatos a századeleji magyarországi Társaságéhoz, amelyben egy ideig egy gróf Andrássy Gyula töltötte be az elnöki tisztséget. Csakhogy akkor az ellenforradalmi Gratz Gusztáv őrködhetett egy ideig a Társaság politikai erkölcsei felett, míg az 1926-os alakulat adminisztratív titkára, a román Victor Cherestesiu, 7—8 évvel annakelőtte még Szabó Ervin oldalán Dienes kollégája volt a Fővárosi Könyvtárban és nem egészen két évtizeddel utóbb a Román Kommunista Párt egyik vezető ideológusa lesz. Dienes elvbarátai az újdonsült Társaság szakosztályainak vezetői között is szerepelnek: a szociálpolitikai szakosztály élén Kádár Imre, a társadalomtudományi alapismereteket népszerűsítő osztály vezetője Antal Márk, aki ilyen gyakorlatra Dieneshez hasonlóan még az 1919-es Tanácsköztársaság alatt szert tehetett, mint a Közoktatásügyi Népbiztosság egyik vezető funkcionáriusa. Dienes László ugyancsak ott van a sorban: ő a társadalomfilozófiai szakosztály alelnöke. Szerintem kétség nem fér hozzá, hogy a századeleji Társaság fejlődésének tapasztalata lebegett Dienes szeme előtt, amikor idézett cikkében nagy örömmel üdvözölte az erdélyi egyesület tervét, és abban részt is kívánt vállalni. A névsort tekintve jogos lehetett a reménye, hogy ha a Társaság burzsoá védnökséggel életre kap, kedvező pozíciókból a baloldali erők hamarabb fogják azt kisajátítani, mint ahogyan ez a század elején lezajlott, amikor öt esztendős kötélhúzás