Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Remete László: Dienes László szerepe a Korunk társadalomtudományi arculatának kialakításában

számolását, a különböző gyűjteményeknek „Európa legnagyobb szocialista" könyvgyűjteményévé való egyesítését. Programját a Vörös Újság-bari és A Tanácsköztársaság Könyvtárügye című hivatalos lapban fejtette ki. Az ellenforradalom felülkerekedését követő emigrációjában földönfutóvá válva éveken át a maga és családja puszta létfenntartásáért kellett küzdenie, ez időszak lett átmeneti eszmei elbizonytalanodásának periódusa. Főként újságírásból tartotta fenn magát, világnézeti válságát is tükröző művészetszociológiai cikkeiből állította össze 1925ben Kolozsvárott kiadott Művészet és világnézet című tanulmánykötetét, amelynek egyes darabjai akárcsak az erdélyi sajtóban megjelent néhány cikke, olyan jellegű idealista, metafizikus orientációjú eszmei tévelygésről tanúskodnak, amilyennel az első orosz forradalom vereségét követően az életük egészét tekintve joggal kimagasló forradalmároknál, egy Gorkijnál, Lunacsarszkijnál is már találkozhattunk 1908 körül — akkori empiriokriticista „útkeresésükben". Az európai proletárforradalmi hullámnak az 1920-as évek első felében bekövetkezett hanyatlása, a kapitalizmus konszolidációja, Olaszországban a fasiszta diktatúra útján, főként pedig a második magyar szocialista forradalom közeli győzelmébe vetett hit fokozatos szertefoszlása rendített meg időlegesen sok becsületes forradalmárt világnézetében. Dienest is csak átmenetileg tették bizonytalanná az események. Éppen a Korunk alapítása körüli nagy energiát követelő aktivitása 1925—1926 fordulóján és már a folyóirat első, 1926 februári számában közreadott Be/cöszöntőjé-nek több kitétele jelzik, hogy ekkor már kezdett régi önmagára találni. Igaz, hogy e programot adó cikkében is akadnak a marxizmustól idegen, zavaros nézetek, amelyeket még saját kora elméleti színvonalával mérve is hibáztathatunk. Mindenekelőtt az a megállapítása, mely szerint: „Tartalmában kiegyenlített, egységes világnézete csak annak lehet ma, aki a tények bizonyos része előtt szándékosan behunyja szemeit". Másfelől viszont, véleményem szerint, Dienesnek azt a célkitűzését, hogy lapja, „amenynyiben egységes világfelfogás alatt a tantételek egységes rendszerét értik amelyekre esküdni kell annyiban tényleg ez a szemle nem fog egységes világfelfogást képviselni", és hogy a Korunk-bari nemritkán „különböző felfogások megnyilatkozását" kívánta lehetővé tenni, elhamarkodottan marasztalták el újabb bírálói. Szemük elől tévesztették, hogy egy hazájából proletárforradalmárként menekült emigráns lapalapító a királyi Románia politikai közegében, ha akarta is volna, sem indíthat nyílt marxista programmal folyóiratot és ilyen laphoz egyhamar megfelelő számú és színvonalú munkatársi gárdát sem tudott volna toborozni. A Beköszöntő hangvétele arra vall, hogy elsősorban az övéhez