Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Remete László: Dienes László szerepe a Korunk társadalomtudományi arculatának kialakításában

hasonló világnézeti krízissel küszködő, de a progresszív gondolat iránt fogékony kispolgári értelmiségi olvasókhoz irányította szavait Dienes, aki maga már ekkor kilábalóban volt a válságból. Világnézeti regenerálódását jelezte a Beköszöntő alapvetően optimista szemlélete. Elismerte, hogy „a bomlás sivár képét mutatja a társadalom", de elutasította a pesszimizmust, amely annak következménye, hogy az embert körülvevő „anyagi és szellemi romok: régi termelési formák, amelyekről kitűnt, hogy csak a kizsákmányolásra válnak be, de nem a társadalmi termelés problémájának megoldására.. ." Vitába száll azokkal is, akik „azt hiszik, hogy egy kiélt szintézisbe új élet önthető". Ezt a „reformkonzervativizmust" tartja a „veszedelmesebb" egyoldalúságnak, de nem értett egyet a „futuristákkal" (értsd: anarchistákkal) sem, akik a múlt valamennyi értékének lerombolása útján remélik az „új szintézis" megteremtését. Ami témánk szempontjából a leglényegesebb: Dienes széles skálájú társadalomtudományi lap programját fogalmazta meg sokat emlegetett Beköszöntőjé-ben, olyan orgánumét, amely bizonyos határig a különböző nézeteknek teret enged. Koncepciója részben ismét a Huszadik Század-éra emlékeztet, amely a kezdet kezdetén, a Társadalomtudományi Társaság 1906-ban bekövetkezett kettészakadásáig, egyaránt helyet adott „reformkonzervativistáknak", keresztényszociálisoknak, liberálisoknak, szocialistáknak, anarchistáknak, hogy azután a szakadást követően a progresszív irányzatok kizárólagos fórumává fejlődjön az 1918-as magyar polgári demokratikus forradalomig a lapnál leginkább hangadó, akkor még progresszív szerepet betöltő radikális polgári értelmiségi szociológusok irányítása alatt. Az idők változásával, a romániai magyar értelmiség összetételének sajátosságával, mindenekelőtt azonban az alapító-szerkesztő Dienes beállítottságával magyarázható, hogy a Korunk világnézeti nyitásánál a jobboldal felé élesebben megvont határvonalat észlelhetünk már az 1926-os évfolyamban is, mint amilyen a Huszadik Század első, a baloldal által végrehajtott 1906-os kisajátításáig kiadott évfolyamaiban érvényesült. A Korunk-nák ez a balra orientálódó tendenciája 1927—1928-ban tovább erősödött. A Korunk már indulásától fogva elutosító, kritikus álláspontot foglalt el a nacionalizmussal, klerikalizmussal szemben. Persze a Korunk 1926-os kötetét egészében mérlegelve semmiképp sem mondhatjuk, hogy az, akár a korlátozott lehetőségek szemmeltartásával, céltudatos baloldali szerkesztési szelektív elveket tükrözne, hiszen előkelő helyet biztosított olyan leplezetlenül harmadikutas megnyilatkozásoknak is, mint Ligeti Ernő A demokrácia válsága és a diktatúrák című tanulmánya, az emigráns orosz filozófus, Bergyajev idealista-metfizikus alapállású cikksorozata, vagy a marxiz-