Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Botka Ferenc: A Korunk és a Szovjetunió

déka áll. (A cikk egyébként a cenzúra által gúzsbakötött publicisztika mesterműve : nem érvel, mivel ez már megengedhetetlen állásfoglalás lenne — csupán az egymással szemben álló nézetek jól csoportosított montázsát vonultatja fel előttünk. A helytállás, a Szovjetunió vállalásának, a szocializmus ügye melletti kiállásnak egyik utolsó akkordjaként a lapban.) IRODALMI-ESZTÉTIKAI VONZÁSOK ÉS VÁLTOZÁSOK A folyóirat közlésrendjének, koncepciójának az alakítása mellett a Szovjetunióról szóló közlemények az irodalmi-esztétikai gondolkodás befolyásolásában, gazdagításában játszottak számottevő szerepet. Hatásuk, funkciójuk ezen a téren is kontrasztanyaghoz hasonló, hiszen a húszas években még kialakulatlan marxista esztétika alapkérdéseire irányították a figyelmet. A szovjet irodalom és művészet híradásainak el vi-esztétikai „hordaléka" mintegy mintáját adta a marxista eszmeiségű alkotói módszernek, amelynek elemzése lehetőséget biztosított a szocialista művészet általános kérdéseinek tanulmányozására: a következtetések levonására és esztétikai normáinak kialakítására. Bírálat és önbírálat című visszaemlékezéseiben (Utunk, 1951. 2. sz.) Gaál Gábor elmondta, milyen tapogatózva és empirikusan indult meg ez a folyamat. A húszas években, de még a harmincas évek elején sem voltak ismertek a marxizmus—-leninizmus klasszikusainak írásai az irodalom és az esztétika alapkérdéseit illetően. Még Plehanov A művészet és a társadalmi élet című tanulmányának a lefordításához is csak az 1933-as évfolyamban tudott hozzájutni. A marxista esztétika alaptételeinek kidolgozása tehát induktív úton történt: a lap kritikai gyakorlata szolgáltatta adalékait — elsősorban azokban a tapasztalatokban, amelyek a szocialista szellemiségű művek elemzéséből absztrahálódtak. S a szocialista irodalom és művészet alkotásait a húszas években még döntő módon a Szovjetunió irodalma és művészete reprezentálta. A Korunk képviselte marxista esztétika együtt nőtt, terebélyesedett a megismert művekkel s az általuk nyújtott tanulságokkal, tapasztalatokkal. A legelső kritikai-esztétikai reagálás példája 1926-ból szinte didaktikus leegyszerűsítésben példázza mind az irodalom, mind a kritikai gyakorlat indulását. Az ismertetett mű: Pavel Dorohov regénye, a Fábry Zoltán fordította Golgotha (orosz címe: Kolcsakovscsina) még a proletkult képviselte forradalmi lángolást mutatja, a felfokozott érzelmeket, a kollektívum demonstrálását, amely a történelmi cselekvések felszínét és összképét jeleníti meg, elmosva, degradálva