Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)
A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Fried István: A Korunk és a szomszéd népek irodalma
és elgondolkoztató megjegyzéseit ma már aligha fogadhatjuk el teljesen, hiszen a kutatás a közép-európai környezetbe állítva világította meg a Svejk jellemzőit. S mikor a Monde magyar könyvei sorozatban megjelenik a Svejk, a Korunk 1930-ban benne az antimilitarizmus regényét köszönti, s ürügynek használja föl a pesti kiadók konzervativizmusa támadására. S az előbbi Wolker-megjegyzésekre is érkezik válasz. Krammer Jenő Jifi W olker és Georg Büchner című 1929-es dolgozatában írja: Wolker „csupa szív, csupa érzés, nála még a legkeserűbb hangok is dalba zengnek". A Korunk cseh-képe igen széles távlatúnak mondható. Jól tájékozott cikk mutatja be 1929ben Bfezinát: ,,... himnikus, széles sorai, amelyeknek formai és tartalombeli problematikájában elnyomott antik és keresztény őserők szabadultak fel... ; Platon és Szent Ágoston heroizmusából származnak"; de a Korunk munkatársainak rokonszenve inkább a harcos költőé, Petr Bezrucé, illetve a cseh és szlovák szegénység regényírójáé, Ivan Olbrachté. Sándor László értőn ismerteti például 1935-ben Olbracht kárpátaljai riportkönyveit, a marxi szociológiát látja a cseh író módszerében, s az éles szemű riporter erényeit dicséri benne. Bezrucban a népével azonosuló költő modelljét rajzolja meg 1937-ben ugyancsak Sándor László. Ellentmondásosabb a Korunk Capek-képe. Egy karcolata már 1930-ban megjelenik, de Fábry Zoltán fanyalog 1936ban, a Hordubal magyar kiadásának megjelenésekor: „Valóság, de művészjáték. Tény, de hozzáképzelés. Tragédia, de fokozás." E tartózkodó megítélés azonban enyhül; az Egy mindennapi élet című regényről szólva, a recenzens 1938-ban már a cseh író életábrázolásának fölényes erejéről, emberátvilágító mélységéről tesz említést. S 1939ben a lap közli az Archimedes halálá-t, Capek humanista manifesztumának példás dokumentumát. A Capek-képhez hasonlóan formálódik a Korunk Nezval-képe. A Robert David-versekből jó fordításban jelenik meg 1937-ben a Ballada François Villonhoz (Balada první oslovující François Villona), de Sándor László 1937-ben elismerve a Robert David-versek értékeit, lényegében elutasítja az általa akkor még föl nem ismert nezvali magatartást. Egy későbbi dolgozatában 1939ben önreklámmal vádolja Nezvalt, szembeállítva vele Bezrucot, aki okkal bújt álnév mögé. Érdekes, hogy éppen a Korunk hasábjain választott hasonló megoldást Faludy György, aki más költők nevét kérve kölcsön, a Nezváléihoz hasonlóan polgárpukkasztó-bohém és erősen társadalomkritikus strófákat vetett papírra. Nezvalnak Forbáth Imre ad elégtételt nevezetes Magyar költő Prágában című, 1938-as önéletrajzi vallomásában. S ezzel már a Korunk cseh-képének végső állomásához érkeztünk. Ugyanis Forbáth és mások összefoglaló jellegű dolgozatban méltatták a két világháború közötti s a magyar viszonyoknál lényegesen liberálisabb cseh állapotokat és