Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Szabolcsi Miklós: Zárszó gyanánt

Hadd szóljak ezután röviden néhány vitatott elvi kérdésről — ha tetszik, úgy is, mint a Korim/c-kutatás fő kérdéseiről, hogy az elmaradt előadásra is utaljak némiképp. Bizonyos vita bontakozott ki itt Huszár Tibor és köztem, valamint Király István és köztem a Korunk korszakolásának kérdésében. A vita azon folyik, hogy 1930—35 egyetlen korszak-e, s a fordulat ezután kezdődik-e, vagy már 1932-ben megkezdődik a népfrontos fordulat. Mindez még bizonyára további kutatást igényel. A magam megoldását nem tekintem végérvényesnek, inkább munkahipotézisnek. A problémát nem csupán a szépirodalom és fogadtatása szempontjából kell megvizsgálni, hanem a Korunk teljes politikai vonalát tekintetbe véve. Így 1932 vagy 1933 mégis legalábbis egy alkorszakhatár lesz •— a külső körülményeknél fogva is; (a cenzúra bevezetése, majd a Magyarországról való kitiltás, a fasizmus uralomrajutása). Nem ragaszkodom azonban mereven ehhez az állásponthoz, azt hiszem, hogy az egyik további kutatási kérdés éppen az 1930—35 közötti korszakhatár problémája. Viszont kiegészítem saját korszakbeosztásomat azzal a kitűnő javaslattal, amelyet Csatári Dániel tett, azaz: voltaképpen helyes lenne a Korunk-nak egy latens harmadik vagy negyedik korszakáról, az 1940—44-es korszakról beszélni, mint ahogy ilyen korszakról kezdünk beszélni a Szép Szó-nál, amikor történetébe beleértjük a megszűnése után folytatásául megjelent DeZía-amanachot, és az 1941ben megjelent egyéb kiadványokat is. A két nap alatt az egyik központi kérdés — nem véletlenül •— a szektásság problémája volt. Mindenekelőtt: véleményem szerint a szektásság nem állandó tulajdonság, nem is hangnem, hanem a dolgok, jelenségek megítélésének mikéntje, tehát viszonyfogalom is. Nem egy cikk, kritika, állásfoglalás durva vagy kioktató hangja teszi azt szektássá. Nem szektás, ha mai történelmi tudásunk szerint helyes, indokolt, jogos volt az ideológiai, vagy akár ennél erősebb kritika valamilyen jelenséggel szemben. Azt állítani például, hogy egy orgánum szektás volt, mert Fábián Dániel és József Attila Ki a faluba című röpiratát támadta, — mélységesen történelmietlen. Mi sem tévesebb, mint akár a legnagyobb író vagy teoretikus halvánnyá való változtatása. Tehát nem lehet viszonyítási pont az, hogy valaki akkor szektás, ha József Attilát támadja. A Ki a faluba József Attilája — az összes Művek III. kötetében bárki elolvashatja — bizony zavaros, szabódezsős frazeológiájú; „turáni-szláv parasztállamot" követel s a művet mai szemmel is erősen bírálhatónak látjuk. Igaza volt minden baloldalinak, minden kommunistának, ha ezt megtámadta. — A Bartha Miklós Társaságról Király Istvánnak egyik legjobb cikke, az 1958-ban megírt Kezdetek és előzmények szól;