Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Tasi József: A Korunk és József Attila

Tudósítónak." A nyilatkozat egyik aláírója, Gál István véleménye szerint Haraszti Sándor idézett bírálata hozzájárult József Attila és a BMT kapcsolatainak gyors felszámolásához. A költő és a BMT kapcsolata azonban csak rövid időre szakadt meg. „Pár hónap múlva— írja Fábián Dániel — a tüntető kilépés egyedül magamra korlátozódott. A szélső baloldaliak feltűnés nélkül visszaléptek, sőt éppen [az] 1931—32-es években használták ki legeredményesebben kommunista fedőszervnek a Társaságot. . ."

8 Haraszti Sándor írása amúgy is elkésett. 1930 októberében József Attila már a Döntsd a tőkét, ne siránkozz forradalmi verseit írta. Az 1931 márciusában megjelenő könyvről májusban már olvasható volt Gergely Sándor bírálata a Konmfc-ban. Gergely először meghatározza saját alapállását: „Szép az, ami a polgárságnak tetszik és érdekeinek megfelel, és másképpen szép az, ami a proletariátus céljait szolgálja. S amíg lesznek osztályok, mindig így választódnak ketté a fogalmak." A Végül és a Tömeg című versek elemzése után így folytatja a „szocialista kultúrmunka termékei"-ről írva: „Nem lehet vitás: — az értékmérő: mennyiben használ annak a küzdelemnek, amely a proletariátus napi harcait a végcél érdekében irányítja: József Attila néhány versének hasznossága ilyen viszonylatban nem lehet problematikus." A továbbiakban Gergely Sándor József Attila burzsoá-bosszantó vereseit (Csin-bin, Medália) „fölösleges energia- és papírpazarlás"nak minősíti. Megismétli Nádass két évvel korábbi bírálatát: „ . .. a tisztaság s a zavartalan megértés kedvéért le kell szokni a költőnek a fölösleges rikkantgatásairól, filológiai képzettségének túlságos hangsúlyozottságáról." Ezután dicsérve-bírálva kijelenti, hogy ,, . . . ez a nagyon tehetséges költő, aki az utóbbi években jobbról-balra és balról-jobbra dülöngélt tanácstalankodva, most, mai új kötetével rálép az útra, amelyen fegyelemmel, felelősségérzettel, és meglévő költői képességeivel hasznosat alkothat." Végül egyértelműen üdvözli 7 Fábián Dániel: József Attiláról. Bp. 1974. Szerző k. 107. 1. A nyilatkozatot közölték: Németh Andor: József Attila és kora. Csillag, 1948. 5. sz. 23. 1.; Gunda Béla: József Attila és a néprajz. Ethnographia, 1957. 634. 1. (Gunda Béla csak említi a kilépő nyilatkozatot, de érdekes adalékot közöl a Ki a faluba című röpiratról: „József Attila 1930. őszétől 1932. elejéig többször megfordult a Diákok Házában. Egy alkalommal kisebb csoportunknak előadást tartott Fábián Dániellel közösen írt szociográfiai kérdőívéről (,Ki a faluba'), amelynek néprajzi, népművészeti vonat* kozású anyagát ő írta. Akkori falujárásaink során ezt az úttörő, néprajzi szempontból is figyelemre méltó kérdőívet már használtuk. Később is, amikor az Elsüllyedt falu a Dunántúlon c. munkánkon dolgoztunk — a kemsei terepmunka során Gusti D. iskolájának útmutatói mellett (főleg Stahl H. munkáit tanulmányoztuk) — gyakran elővettük ezt a szociográfiai kérdőívet."): Gál István: Apró szolgálatok József Attilának. Irodalmi Szemle, 1973. 82. 1. 8 Fábián Dániel: I. m.: József Attilának marxista szemináriuma volt 1932— 1933-ban a Bartha Miklós Társaságban (111. 1.). Hárs László szíves szóbeli közlése szerint a költő minden második csütörtökön a dialektikus materializmusról tartott előadást. L. még: Agárdi Ferenc: József Attila a proletárság felszabadításának harcosa. Magyarország, 1957. december 4.