Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Király István: Elnöki zárszó

tású írás volt az. Hamis, történetietlen általánosítások csak úgy kerülhetők ki, ha — amennyire fentmaradt adatok ezt lehetővé teszik — a befogadó felől való vizsgálat módszerével is él történetírásunk. Hajdú Ráfis hozzászólása nagyon sok értékes adalékot hozott azzal kapcsolatban, hogyan ment át a Korunk — Lackó Miklós terminológiáját használva — az „előnépfrontosság" időszakából a tudatosan vállalt népfrontosságéba, az előbbi megkülönböztetésre visszautalva: hogyan lett magatartásbeli népfrontossága mindinkább tartalmi-világnézeti népfrontossággá is. Egyetlen személynek kellő súlyú kiemelését hiányoltam csupán ennek a kérdések a tárgyalása kapcsán: a Balogh Edgárét. Balogh Edgárnak 1935-ös átköltözése Romániába rendkívül lényeges szerepet játszott ugyanis véleményem szerint abban, hogy mind erőteljesebben kibontakozott a tudatos népfrontosság a Korunk hasábjain. Mindenfajta ezoterikus baloldalisággal szemben a népfrontos baloldaliság reprezentánsa volt mindig Balogh Edgár. Szenvedélyesen, meggyőződéssel, mélyen megértve tudta hát képviselni s sajátjává élni a meghirdetett népfrontpolitika új szempontjait. Korán felismerte annak egyik legfőbb s teoretikus munkában kiváltképp fontos követelményét, hogy nem egyoldalú — nevelő s nevelt — viszony a kommunistáké és szövetségeseiké. A szövetségpolitikához hozzátartozik a vállalt szövetségesek problémáira való odafigyelés. Köteles integrálni magába a kommunista gondolat a vele egy úton haladni vágyóktól felismert, képviselt igazságokat. Balogh Edgár volt az, aki Révai Józsefet előzőn vette figyelembe és igazolta vissza például a népi írók hozta igazságokat. Sándor Pál a település ellen írva maradéktalanul elutasított még például a Korunk hasábjain minden, a népi írói mozgalomtól hozott, parasztsággal kapcsolatos új kérdésfelvetést. Balogh Edgár már másképp állt hozzá a problémakörhöz. Észrevette még az egyke vagy a település kérdésében is a megoldást sürgető valóságtartalmat, az igazságmagot. Megkezdte azt a munkát, amelyet tévesen köt pusztán Révai nevéhez történetírásunk: újra át akarta gondolni a párt parasztpolitikáját a népi írói mozgalom hozta megoldás-javaslatok s adalékok nyomán. Volt érzéke mások igazsága s így a valóság iránt. A magyar népfrontos gondolat úttörő, jelentős teoretikusai között nem lehet mellőzni így az ő nevét. Ott van a helye a nagy úttörő, magyar, marxista—leninista teoretikusok közt. Meglehetősen jelentős helyet foglalt el a vitában a népi írók és a Korunk egymáshoz való viszonya. Magától értetődően alakult ez így. Hisz a népfrontpolitika volt a megbeszélés központi témája, s az adott történelmi viszonyok között — a harmincas években — a népi írókhoz való kapcsolat jelentette ennek egyik központi kérdését. Véleményem szerint két hamis véglettől kell ennek a problémának