Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)
A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Király István: Elnöki zárszó
nek vélem az ezoterikus és a népfrontos terminus technicus használatát. Tágabb, átfogóbb ez. A messianisztikus és a bürokratikus megkülönböztetés ugyanis csak a szektásság kapcsán helyénvaló, holott a Lackótól is észlelt attitűdbeli kettősség nem pusztán szektás, de gyakorta népfrontos politikai vonal mellett is érvényesül. Akkor is vannak, akik „ezoterikusán", a kiválasztottak gőgjével, fölényeskedőn, kioktatón képviselik a baloldali igazságokat. És fordítva: szektás nézeteket is lehet „népfrontos" magatartással, ügyre, valóságra nézőn vinni, képviselni. A baloldali mozgalmak minden történeti szakaszán, s minden osztályszerűen megoszló irányzatában ott hat tehát ez az attitűdbeli kettősség. A Korunk történeti jelentőségét nem utolsósorban épp az adja meg, hogy ha a nézeteket véve hosszú időn át a szektásság jegyében szerkesztődött is, de a magatartást nézve mindvégig a népfrontos baloldaliság volt benne uralkodó. Épp ebben konkretizálódott az emberi minőség. Fölmerült Lackó korreferátumában egy másik, nagyon lényeges distinció is: a formális és a lényegi színvonal közti különbségtevés. Helytáll véleményem szerint az a tétele, hogy a polgári radikális időszakban, 1929-ig formálisan nézve magasabb volt a Korunk színvonala, mint a későbbiekben. A lényegi színvonal viszont mégis 1929 után végbement, kommunista irányú fordulat után volt sokkalta nagyobb. 1929-ig gazdagabbnak, több színűnek, csillogóbbnak látszott a lap. Jóformán semmi sem őrződött meg azonban a történelemnek a benne közölt művek, írások közül. 1930—35 között viszont oly maradandó alkotások jelentek meg hasábjain, mint József Attila A város peremén, Illyés Gyula Hősökről beszélek, Nagy Lajos 1919 május és megfogalmazódott a lap teoretikus cikkeiben egy oly nagyhatású esztétikai gondolat, mint a valóságirodalomról, az új realizmusról szóló. Az extenzív, formális gazdaság intenzív, tartalmi gazdaságnak, a formális színvonal lényegi színvonalnak adta át helyét. Jelezte mintegy ez a különbség, hogy a színvonal elsődlegesen sosem formai, de elsősorban mindig világnézeti, tartalmi kérdés. Azon áll vagy bukik mindenekelőtt, hogy kinek milyen mélységű s érvényű mondandója van valóságról, társadalomról. Tolnai Gábor hozzászólása a személyes élmény hitelével dokumentálta, mennyire jelen volt a Korunk szerkesztői munkájában a minőségtisztelet, a minőségi igény. Egyben utalt egy másik — módszertanilag rendkívül fontos — kérdésre, a befogadói szempont érvényesítésének a szükségességére. Fábrynak az „etnográfiai szocializmus" ellen írt cikkét általában a szektás megnyilatkozások példájaként szokták emlegetni. A konkrét történeti viszonyok között azonban (nemcsak Tolnai Gáborék, nemcsak a Szegedi Fiatalok, de a sarlósok útja is tanúskodik erről) meggondolkodtató s előrevivő ha-