Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Király István: Elnöki zárszó

gosan sok szektás vonást tartalmazó stratégiai vonal mellett nőtt nagy súlyú, maradandó értékű folyóirattá. Le kell vonni ebből a tényből néhány szükséges, a közelmúlt, a személyi kultuszos időszak irodalomtörténeti fényeinek vizsgálata kapcsán is fontos s időszerű elvi-módszertani következtetést. Mutatja egyrészt a Korunk ekkori nívója, hogy egy hibákat tartalmazó politikai vonal mellett is érvényesülhet, és érvényesül is, a párt eszméiben lévő erjesztő erő. Mutatja másrészt, hogy nem hagyható figyelmen kívül, ellenkezőleg, fokozottan számbaveendő ilyen esetekben az egyéniség szerepe, a szubjektív tényező. Korrekciót hajthat végre az, kiszűrheti, illetve csökkentheti a szektás politikai elképzelésekből adódó torzulásokat. Nem szükséges, és nem is lehet, népfrontos orgánummá átstilizálni az 1930—1935 közötti Korunk-at, de figyelembe lehet, és figyelembe is kell venni a szubjektív tényezőt: a lap szerkesztésében ott ható esztétikai érzékenységet, a néphez és a valósághoz kötődő realitásigényt. Az emberi minőséget. S így a kísértő, sőt: erősen jelenlévő szektás nézetek mellett s ellenére is jogos nem népfrontos világképről, de népfrontos attitűdről, az ezoterikussal szemben egyfajta népfrontos baloldaliságról szólani a Korunk-kai kapcsolatban. Számos jel tanúskodott ennek meglétéről. Nemcsak vitáztak például e lap hasábjain Kodolányival, de Kodolányi maga is írhatott. Oly írói nevekre kívánták itt elsősorban alapozni a sürgetett proletárirodalmat, mint amilyen Nagy Lajos, József Attila, Illyés, Darvas, Nagy István, Veres Péter volt. Oly folyóirattá változtatta a szerkesztő munkája a vallott és vállalt, szektás jegyeket tartalmazó stratégiai vonal mellett is a Korunk-at, amelynek problémagazdagsága, minőségigénye, szellemtisztelete nyilvánvaló volt, s amelyben a kommunista eszmeiségben ott rejlő gazdagító erő kibontakozhatott. Mutatja ez a lap, hogy szektás korszakok vizsgálatánál nem helyes a fekete-fehér egyoldalúságával dolgozó elhanyagolt szemlélet. Árnyalt vizsgálatokra van itt mindig szükség. Figyelembe kell venni a szubjektív tényezőt, az emberi korrekciót. Hogy egy ma is érzékeny problémára utaljak: módszertanilag így közelíthetők meg csupán helyesen a közelmúltnak, az ötvenes éveknek irodalmi jelenségei is. Általánosító, mindent egybemosó, vulgarizáló szemlélet helyett az emberi minőség adta korrekciókra vigyázó árnyalások révén. Lackó Miklós nagyon érdekes gondolatai közül a kisebbségi szempont figyelembevételének oly igen szükséges és fontos hangsúlyozása mellett kiváltképp fontosnak vélem a baloldali mozgalmakban ott ható, attitűdbeli kettősségről szóló tézist. Ö messianisztikus és bürokratikus kettőségről beszél. A magam részéről szerencsésebb-