Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Király István: Elnöki zárszó

vitte folyvást tovább, a híd szimbólumát jelentette mindig, éppen ezért az emlékezés róla nem pusztán romániai vagy magyarországi ügy: a Duna-völgyi nemzetköziség hitvallóinak közös ügye ez, a románok s magyarok összekerülését őszintén szándékló, szocialista internacionalistáké. Közös dolgaink József Attilától kívánt rendezésében előrelépés ez az ünneplés. Komoly eredményeket, úttörő tapasztalatokat hozott végül a Korunk a népfrontgondolattal kapcsolatban is. Ezzel a problémakörrel foglalkozik a jelenlegi ülés. Már a tegnapi vita során is fel merült néhány ezzel összefüggő, nem lényegtelen kérdés. Így például : miképpen egyeztethető össze a marxizmus hegemóniájáért való küzdelem és a népfrontgondolat komolyan vétele, milyen veszélyek, eltorzulások lehetségesek itt. Számos más, ma is időszerű probléma van még ezzel kapcsolatban. Engedjék meg, hogy zárszavamban a vita során felmerült problémák közül néhány kiváltképp fontosnak véltre külön is kitérjek. Huszár Tibor gondolatgazdag előadásában nagyon megragadott a Gaál Gáborról adott jellemzés. Különösen lényegesnek vélem az általa megtett módszertani különbségtevést: a különbségtételt a párthoz való kerülés két formája: 1. a politikai, 2. a világnézeti alapon történő azonosulás közt. Számos írói-emberi ellentmondást segít megérteni nemcsak Gaál Gábor esetében, de általában is ez a differenciális. Hisz lehet, hogy mint például a fiatal Gaál Gábor, politikailag eljutott már valaki a párthoz, világnézetileg azonban még nem. S lehetséges ennek a fordítottja is (a kései József Attila életműve ad erre példát), hogy a világnézeti azonosulás ellenére is hiányzik a politikai egyetértés. Mindkét esetben konfliktusok, problémák születhetnek ebből. S az irodalomtörténetírás ezzel számolni köteles. Számba kell hogy vegye a világnézeti és politikai vállalás eltérő jellegéből, lehetséges aszinkronjából adódható ellentmondásokat. Maradéktalanul egyetértek Huszár Tiborral abban, amit a Korunk periodizációjáról mondott. Szabolcsi Miklós álláspontjától eltérően magam is úgy vélem, egységes időszaknak tekinthető az 1930—1935 közötti a lap életében. Ezzel kapcsolatban felmerül azonban egy lényeges probléma: miképp lehetséges, hogy ily mérvű irodalomtörténeti szerepet töltött be egy sokban szektás politikai elképzelések mellett dolgozó folyóirat. Nem vitás ugyanis, hogy a népfrontpolitika szemszögéből nézve számos vitatható vonást tartalmazott ekkor a kommunista pártok politikája. Nem vitás az sem, hogy a Korunk ekkori írásaiban is kimutathatók ezek a hibák. Ugyanakkor azonban mégis ez volt a Korunk fénykora; a népfrontpolitika kibontakozása után irodalomtörténetileg a Gondolat, illetve a moszkvai Űj Hang lett már számottevőbb. A Korunk tehát egy viszonyla-