Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Tordai Zádor: A Korunk és a munkásszervezetek viszonya

ség pedig nemcsak a Korunk-ra volt jellemző, hanem Gaál Gábor gondolkodásmódjára is. Nála is megvan az ellentmondás, és nála is ennek mozgása adja a fejlődést. Mi több, ez a két „vonal" nem létezett egymástól világosan elválva, hanem egymással összefonódva és valójában mindig „egymásban" is létezett, mintegy módosítva a másik valóságát és mozgását, irányultságát — sőt kisebb-nagyobb mértékben jellemezte is azt. A szintézis keresése, a megtalált szintézis ennek az ellentétnek a mozgásából nő ki. De ugyanezért bomlik ki a megtalált szintézisből a belső konfliktusok újabb sora és tárul fel a szintézis maga is, mint ellentmondásoktól terhes eredmény. Amely további szintéziskeresés felé kell hajtsa Gaált — és általa a lapot. Ilyen értelmű küszködés is volt a lap gyakorlati valósága, a lap közvetlen élete. Távlatból visszatekintve könnyen hajlunk arra, hogy az elvonatkoztatás magasságából ítéljünk és igazság nevében, meg igazságtevés módján osztályozzunk. Lehet ennek is értéke és értelme, de az is csak akkor, ha nem feledjük mindazt, ami az ellentmondásokban zajlott: a közvetlen keresést és vívódást; ha számításba vesszük, hogy a folyamatos előrehaladás nemcsak a tévedések sorából, a jobb-rosszabb megfogalmazásokból alakult ki, hanem méginkább, hogy éppen ezekben volt az előrehaladás valósága. így persze másodlagos lesz, hogy kinek mikor és miben volt „igaza". Viszont elsődleges az lesz, hogy mi volt az, amit csinált. És így a lap története három korszakot mutat — amit nem annyira a vita értelmében mondok, mint inkább a következő téma során mondandók indoklására, előkészítésére. Ez a harmadik téma, amihez hozzá szeretnék szólni, közvetlenül Sándor László szavaihoz kapcsolódik. Közvetlenebbül pedig Fábry Zoltánnak ahhoz az igencsak igaz megállapításához, amelyet hozzászólása végén idézett volt. Ezt szeretném részben alátámasztani. A „négyországiság" valóságát tehát. Ugyanakkor árnyaltabban is szeretném ezt megvilágítani: egy statisztika segítségével. Arra kerestem választ, hogy hogyan oszlott meg a Korunk munkatársi gárdája a különböző országok között a különböző periódusokban. Három korszakot vettem alapul, és hogy csökkentsem a kiemelésből adódó esetlegesség veszélyét, mindenikből két évfolyamot mutatok be. Az előbb mondottak értelmében három korszak adódott: az indításé, a marxista fordulat utáni, és a kiformálódott „népfronté". Nagyjából ezek elejéről vettem az évfolyamokat. így az adatok 1926 és —27, 1931 és —32, végül 1936 és —37 évből valók. Meg kell jegyeznem, hogy az összeállítás számadatai csak megközelítő értékűek. Mert nem minden álnevet lehetett mind a mai napig megfejteni, — és valószínűleg marad olyan, amelyikről sosem fogjuk megtudni, kit rejt. Különösen a késői évfolyamoknál