Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)
A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Huszár Tibor: A Korunk és a magyar szellemi áramlatok a két világháború közötti évtizedekben
Tiszta és pontos elemzésben a társadalmi tudat mindig azonos a különböző osztálytudatokkal. -— Elemezni kéne tehát itt, hogy az erdélyi magyar irodalomban milyen osztálytudatok jelentkeznek. — Az osztálytudatok fixírozása azonban erre az irodalomra nehéz, mert ez az irodalom nem kialakult, hanem alakuló. A benne dolgozó tudatok kialakulatlan és zavaros manifesztációkban jelentkeznek ... Az erdélyi magyar irodalomban jelentkező osztálytudat-kifejezések nem tiszták. Még ez is egy sajátságos keveredésben s nem annyira taktikai összejátszásban, mint inkább a saját maga felőli tájékozatlan összefolyásban jelentkezik, melynek természetes következménye az a sokféle ellentmondásbeli zavar, mely valamennyi ideológiai vonal termékeiben megnyilvánul.. . Ám bármilyen tisztázatlanul jelentkezzenek is a különböző osztálytudatok a mai erdélyi magyar irodalomban, az elkülönülések köztük mégis megállapíthatók s az elkülönülés révén felsorolhatok a mai erdélyi magyar irodalom különböző arcvonalai." Az is tény továbbá, hogy Gaál ezekben az években is óvni kívánta a baloldal egységét, hogy számos kísérletet tett a baloldali szerzőgárda kiszélseítésére. E szempontból valóban klasszikusnak tekinthető a Kassák-affér kezelése. Gaál — ellentétben Gergely Sándorral — valóban integratív alkat volt: a folyóiratot kollektív szervezőnek tekintette, melynek, úgy vélte, küldetése, hogy elvi alapon minden értékes embert megőrizzen a baloldali gondolkodók „szekértáborában". Mint Fábry Zoltánnak adresszált 1929. szeptember 13-i keltezésű híres levelében írja: „Kassák még mindig baloldali, és azt az áldatlan harcot, ami a 100% és Kassák között dúl én semmiképpen sem akarom átvinni a mi hasábjainkra is, s főként nem célzásokkal és nem elég alaposan kifejtett mégoly helyes beállításokkal sem. Olyan kevesen vagyunk ebben a nyavalyás magyarul író világban igazán baloldalra tartozók, hogy nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy töréseinkre külön és nem alkalomadtán felhívjuk a figyelmet. Amikor körös-körül úgyis csak arra lesnek, hogy hajba kapjunk egymás közt." S ami a baloldali tábor szélesítését, új értékek megnyerését illeti, e szempontból joggal tekintik példamutatónak Veres Péterrel folytatott levelezését. S e gazdagon dokumentált levélváltás egyben annak is jelzője, hogy Gaál korántsem volt érzéketlen a paraszti problematika iránt, hisz Verestől is azt remélte, hogy irodalmi hitelességgel megjeleníti a szocialista mozgalom irányába tájékozódó parasztembert. A készülő Számadás-ról írja Veresnek 1934. február 10-i levelében: „Nem tudom, hogy önéletrajza egészében közelebbről mit akar kinyilvánítani, de ha az én magyar parasztban való kortársamat akarja megírni, vagyis azt, hogy egy prekapitalisztikus