Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Huszár Tibor: A Korunk és a magyar szellemi áramlatok a két világháború közötti évtizedekben

környezetben élő cseléd magyar legénykéből miként lesz (még ha csak annyi is, amennyit Maga mond, hogy ,realista') szocialista, akkor nem két, hanem tizenkét kézzel kell forszíroznia, hogy megírja ezt a könyvet." Hasonló meggondolásból adott teret — már a harmincas évek legelején — Balázs Ferenc, Ligeti Ernő, Tamási Áron, Remenyik Zsigmond szépprózájának, ezért szorgalmazza az Illyésés Radnóti-versek közlését, ezért tekinti sajátjának Nagy Lajos, s mindenekelőtt József Attila írói-költői világlátását. A nemzeti hagyományok iránti érzékenysége is világosan dokumentálható. S itt nemcsak Hatványnak írt lírai ihletésű soraira gondolunk, amelyekben a magyar irodalom klasszikus vonulata iránti el nem évülő szerelméről vall, de a nemzeti formák jelentőségével kapcsolatos teoretikus meggondolásaira is. Illyés Gyula Szálló egek alatt című verseskötetét méltatva írja 1935-ben: „így a kötet jellegét, ízét a költő ,magyar' versei adják. E nemű verseiben jár a csúcsokon, s még a szerelem s a tündöklő tűnődés ama szép, kecses rigmusai is, melyek megelőző köteteiben oly sűrűek, a ,magyar' versek párázataiban gőzlenek. A fajtabéli szerelme villódzik itt. Az a szemérmes szerelmi költészet, amire még a magyar klaszszikusok szoktatták az olvasót. A kötetben különben uralkodik a dunántúli táj, illetve nem is a táj, hanem a dunántúli tájhoz kötött zselléréletbe visszajáró költő tájjal, zsellérekkel, zsellérsorssal szolidáris éneke." Gaál számára ez a kérdés lényege: mennyiben telítődik a „nemzeti idom" szociális tartalommal, hol és hogyan töri át „a zsellérek fia" a nemesi nemzettudat korlátait. „A magyar vers idoma s ez idom formai zöngelme a középrétegek irodalmának vonalán az utolsó 10—15 év alatt egyre rohamosabban veszítette el a nemzetiségére való ösztönös emlékezését, utalását, és pótolta azt valami ál-nemzetiséggel, amely ebben a vonatkozásban megelégedett azzal, h°gy — tartalmilag — az uralkodó rétegek ideológiája mellé állt. Ezen a helyzeten az ellenforradalommal kanonizált ,nemzeti fordulat' sem változtatott. A magyar irodalom formai nemzetisége az ellenforradalmak nyomában a legkevésbé sem tisztult. Ezért az álnemzetiség idomaiban burjánzó irodalom után az irodalmi nemzetiség ama jelentkezésére, ami Illyésből kitündöklik, csak örömmel lehet felhívni a figyelmet. Kétségtelenül ez nem csak nála jelentkezik, de nála sajog és susog az a társadalmi, szociális tartalom a leginkább a nemzetiségi idommal egy szólamban, ami nélkül a nemzetiségi forma üres hüvely csupán." Más kérdés, hogy Illyés e „törzse jajait" egyelőre befejezetten — Gaál Gábor szavaival — „megoldás-tudat nélkül, sorsszerűén veszi". S mégis! Jóllehet értékérzékenység, hangütés és stílus tekin9. 50-éves a Korunk 129