Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)
A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Huszár Tibor: A Korunk és a magyar szellemi áramlatok a két világháború közötti évtizedekben
folyamaiban minden kedvezőtlen körülmény ellenére olyan következetes kitartással jelentkezett e korlátok túllépésére, szétfeszítésére irányuló törekvés — ez szerkesztőjének intellektuláis alkata szerinti általános törekvés volt." 3 Pozitív példaként Tóth Sándor Gaálnak a Kassák-ügyben képviselt elvi álláspontjára, a Széchenyi-főiskola létesítésével kapcsolatos tervezetére hivatkozik. Szabolcsi Miklós azért tekinti az 1932-es évfolyamot vízválasztónak, mert ettől az időtől válik a fasiszta és az antifasiszta-demokratikus erők ellentéte a lap egész vonalvezetését meghatározó stratégiai jelentőségű kérdéssé. 1934—35-öt követően számos szerző szerint — Szabolcsi Miklós is ezt az álláspontot képviseli — a népfrontvonal a Korunk szerkesztési politikájában töretlenné válik: a Korunk sikerrel tömöríti a szocialista írókat, a paraszti-népi értelmiséget s egyik zászlóvivője a Vásárhelyi Találkozó eszméinek. Mások — legutóbb Nagy István önéletírásának új kötetében, a Szemben az órraZ-ban —• azt állítják, hogy 1938-tól újra kiéleződött a Korunk és a népiek vitája, s maga Gaál is szkeptikusan ítélte meg a népi írókkal kötött szövetség politikai távlatait. Ez a borúlátás a Korunk megszüntetését követően — Nagy István állítása szerint — a Magyar Élet kiadó körül tömörült írókkal szembeni bizalmatlanságba csapódott át. A Korunk két világháború közötti folyamainak korszakolásával kapcsolatos vélekedéseket csak kivonatosan ismertettük. Ezekből is kitetszik azonban, hogy nyilvánvalóan nem a csak megközelítő pontossággal megjelölhető korszakhatár napra pontos rögzítése a vitakérdés, hanem a rendszerezés princípiuma. Mint közismert, Gaál Gábor A Korunk éveinek margójára címmel három alkalommal — 1938-ban, 1939-ben és 1940-ben — összegezte a folyóirat történetének főbb tanulságait, rögzítette a folyóirat fejlődésének általa érzékelt korszakhatárait/ 1 Ami a folytonosságot illeti: Gaál Gábor mindhárom előadásában hangsúlyozza a kontinuitást, az állandóságon belüli változás tényét, az „elvont" és a „konkrét általános" közötti különbségtétel szükségességét. A konkrét történelmi közeg változásainak eredményeként ugyanis „nemcsak a kérdések természete, köre és tárgya változik el, hanem megváltozik a kérdések feltevésének módja. Megváltozik a kérdésszemléletünk". S Gaál a hangsúlyt a kérdésszemZélet változásaira helyezi. Fontos — témánk szempontjából kulcsjelentőségű — módszertani meggondolások rejtőznek e distinkció mögött. Mit ért Gaál kérdésszemléleten? „A rendező gondolkodás — 3 Tóth Sándor: G. G. 151. és 154. 1. 4 Közli: G. G. V. I. 1. k.
