Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Huszár Tibor: A Korunk és a magyar szellemi áramlatok a két világháború közötti évtizedekben

írja — mindig csak azokat a kérdéscsoportokat állítja előtérbe, amelyek az adott időpontban feltétlenül és szembeszökően jellemzőek arra a megállapított időre, amelyben a világot épp nézzük. Ez a nézés viszont soha sem lehetséges anélkül, hogy akár élményszerűen vagy racionálisan, azaz spekuláció útján vagy mindkettő segítségével ne legyen a világról valaminő, annak pillanatnyilag általános természetét ismerő átfogó szemléletünk, amely azután a világot többé-kevésbé kimerítő kérdéscsoportok megállapításának forrása." E fogalmazásból világosan kitetszik: Gaál a szerkesztői koncepció világnézeti megalapozására helyezi a hangsúlyt, ám e világkép néni matematikai jellegű, hanem szigorúan történelmi, s jóllehet filozófiai alapokra épül, filozófiája a történelmi gyakorlat magasfokú általánosítása. Gaál Gábor a harmincas évek végén, páratlan objektivitással, maga jellemezte a Korunk történetének főbb csomópontjait, a lap arculatát formáló „kérdésszemlélet", a szerkesztői koncepció változásait. Indokolt, hogy az általa kínált nyomvonalon haladva kíséreljük meg az egyes korszakok részletező jellemzését, s a „történelmi kifejlet" ismeretében szembesítsük a szerkesztői elképzeléseket a folyóirat „tényleges valóságával", történelmi létével. „AZ IDILLI ELSŐ ÉVEK", AZ ÉRZELMI BALOLDALISÁG (1926—1930) A Korunk első száma 1926 februárjában hagyta el a nyomdát. A folyóiratot 1928 januárjáig Dienes László jegyzi, Gaál Gábor a nagyszámú főmunkatársi gárda tagjaként, 1928-tól szerepel a Korunk borítólapján. 1929 januárjától ez olvasható: „Szerkeszti: Dienes László és Gaál Gábor." Dienes az őt ért súlyos atrocitás következtében még 1929-ben Erdély elhagyására kényszerül, Berlinbe, majd a Szovjetunióba települ át. Rövid ideig még levelező kapcsolatban maradnak, de facto azonban 1930-tól Gaál egyedül szerkeszti a lapot. Erdély a húszas évek derekán a magyar baloldali értelmiség fontos gyülekezőhelye. Jász Dezső és Kahána Mózes önéletírásaiból, Jordáky Lajos, Csehi Gyula tanulmányaiból tudjuk, hogy a forradalmak bukását követően Bécsben, Kassán és Kolozsvárott tevékenykedő emigráns csoportok milyen közvetlen személyes kapcsolatban álltak. Már 1920 végén Romániában találjuk a jelesebb kommunista értelmiségiek közül Bölöni Györgyöt, Dienes Lászlót; majd Götz Irént, Antal Márkot, Déri Deheleanu Gyulát és Jász Dezsőt, a szociáldemokrata Farkas Antalt, Ormos Edét, a polgári radikális Kádár Imrét és Darvas Simont. Gaál Gábor 1926-ban — Hatvány La-