Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)
A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Huszár Tibor: A Korunk és a magyar szellemi áramlatok a két világháború közötti évtizedekben
Korunk erdélyi kutatói, mindenekelőtt Tóth Sándor jóvoltából, Gaál Gábor életpályájáról, világképéről már sok ismerettel rendelkezünk, továbbá fontos összefüggéseket fednek fel Gaál Gábor levelei, Veres Péter, Nagy István, Balogh Edgár, Méliusz József, Vas István s mások önéletírásai — ismereteink mégis számos vonatkozásban egyoldalúak. Sok a feldolgozatlan vagy elkallódott forrásanyag. Nehezen rekonstruálható, milyen széles körű volt a Korunk olvasótábora, hogy mely magyarországi áramlatokra hatott a Korunk, illetve, milyen hazai áramlatok hatottak a Korunk-ra? Szélsőséges vélekedéseket ismerünk. Egyesek szerint néhány száz emberre korlátozódott olvasótábora, mások az egész kelet-európai magyarságra szétsugárzó hatásáról beszélnek. Nem akárki: Németh László írta 1933-ban a Tanú hasábjain: ,,A politika szélcsendje után megint Keletről hajoltak a fák s Pesten tízezer kis jövendő népbiztos járt-kelt kemény nyakkal Jerikó trombitásait várva. Nem jár-e írónk szíve óvatos ingaként ezekben az időkben a Hermes-bankban őrzött dicsőség és a Korunk-ban számon tartott forradalmi dicsőség közt?" De Németh László tisztelői is tudják, hogy megállapítása csak megérzésen alapuló becslés, jóllehet ebben a minőségben önmagában is fontos kordokumentum. A Korunk előfizetőinek névsorát azonban akárcsak azokat a csatornákat, amelyeken keresztül a Korunk legálisan és illegálisan eljutott Magyarországra, pontosan nem ismerjük. Tudjuk, hogy a romániai kommunisták közvetlen kapcsolatban álltak a lap szerkesztőivel, de nem maradt írásos nyoma annak, hogy ítélte meg a KMP a Korunk tevékenységét; nem ismeretes, miért nem írtak a lapban olyan prominens baloldaliak, mint Bálint György, Erdei Ferenc. Tudjuk, hogy miért távolodott el Kodolányi és Kassák, de nem tudjuk Illyés tartózkodó magatartásának indítékait a harmincas évek második felében. Balogh Edgár és Kovács Endre önvallomásaiból ismeretes, hogy a Korunk mily hatást gyakorolt a felvidéki sarlósokra; de nem ismerjük a folyóirat kritikai cikkeinek visszhangját a Bartha Miklós Társaságban, a Wesselényi Miklós reformklubban, annál is inkább, mert ezek története jórészt feldolgozatlan. Rendelkezésünkre állnak azonban a Korunk két világháború közötti folyamai, s ezekből megközelítő pontossággal rekonstruálható, hogy milyen — kifejlett vagy rejtőző — értékirányoknak adtak helyet a szerkesztők. S e pontosan dokumentálható forrásanyagokra támaszkodva megválaszolható az a témánk szempontjából kulcs jelentőségű kérdés: hogy tekinthető-e, s ha igen, milyen értelemben, milyen időhatárokon belül, ez a sok szerzőjű „világnézeti revue" egy eszmei irányzat képviselőjének? A Korunk-ról gyakran