Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

III. Az újjáépítés vezérkarában - Major Ottó: Egy ember élete, szenvedése és nagysága

az ínséges években tanári diplomát szerzett —, betevő falatra is alig futotta volna csekélyke nyugdíjából. S végül, mikor egy írószövetségi párttaggyűlésen — mert párttagságát nem vették el — kicsordult belőle a keserűség — a pártból is kizárták. Magam akkoriban vidéken voltam, felszólalásáról és a következményekről is másoktól hallottam. Jövendő monográfusai bizonyára feltárják majd részleteit ennek a meghurcolásnak, ami abban az időben történt, mikor kiváló kommunisták hazug vádak alapján börtönben voltak, amikor olyan írók, mint Nagy Lajos, Tersánszky, Fodor József „fekete listán", s maga Lukács György is kegyvesztetté vált. A hajszát Kassák ellen az írószövetség akkori párttitkára, a később disszidált Méray Tibor irányította, s a Rákosi időszak e napjaiban tudtommal senki sem akadt a pártszervezetben — az egyetlen Gyárfás Miklóson kívül —, aki védelmébe vette volna őt. Akik meghurcolásában a fő szerepet játszották, ma már jobbára nincsenek az országban. Mások 1956-ban váltak ki a pártból, melynek előbb haszonélvezői, majd szétbomlasztói voltak. Kassákot viszont semmi sem fordíthatta szembe egész addigi élete társadalmi eszményével, a szocializmussal. A publikálás reménye nélkül festett és írt. Szandai Sándorékkal látogattam meg őt ezekben a napokban, Bécsi úti otthonában. Akkor már tudottá váltak azok a törvénytelenségek, melyek mindenekelőtt a kommunistákat sújtották. Erről beszélgettünk, és egyik kedves emberének, a kommunista Havas Endrének — Károlyi Mihály személyi titkárának — tragédiájáról, aki életét vesztette a börtönben, miután előbb az elszenvedett gyötrelmekbe beleőrült. Vendég is volt ennél a beszélgetésnél, Kassák nővére, a moszkvai emigrációból hazatért Uitz Béláné. Fájdalmas arccal figyelt, és egész este hallgatott. Kassák bölcsen és higgadtan beszélt. Abból, hogy e szörnyűségekre lassan-lassan fény derül, arra következtetett, hogy tisztulási folyamat kezdődik. Akkor este az volt a benyomásom, hogy amit hallott, csak erősebbé tette a maga sorsának elviselésében. Nem sejthettem, hogy e borzalmakról ő régóta és többet tud, mint én. Másik sógora, Barta Sándor is a személyi kultusznak esett áldozatul, és húga, Újvári Erzsi is elpusztult férje halála után. 1956 októberének zűrzavaros napjaiban verseket kértem Kassáktól, telefonon. fr

Adok, uram - mondotta -, talán nem is kellene mondanom: egyetlen kikötéssel. Nem vagyok hajlandó együtt szerepelni azokkal, akik tegnap éppen, hogy meg nem hempergettek tollban és szurokban, ma pedig a kommunisták ellen pogromra uszítanak." Ugyanennek az évnek novemberében vagy decemberében a könyvkiadóm — Hegedűs Géza és Sziklai Sándor — megbízott egy Magvető című folyóirat szervezésével és szerkesztésével. Az írószövetség úgynevezett forradalmi bizottsága - melybe különben Kassákot is beválasztották — akkoriban írósztrájkot hirdetett, és mindenféle proklamáció szövegezésével volt elfoglalva. Kassák - ebben a helyzetben nem csekély erkölcsi bátorsággal — szerkesztő bizottsági tagságot vállalt a tervezett folyóiratban,