Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Munka szerkesztője - Beregi Tivadar: Kassák Lajos, az ember és az író

Egy hónappal előbb jelent meg a Népszava 1929 május elsejei számában Rousseau és a szocializmus című, csupa fiatalos hévvel és lelkesedéssel írt cikkem, amely akkor feltűnést keltett, és Kassák, ha jól emlékszem, és felesége Simon Jolán is örültek ennek a bátor hangú írásnak. AMunka szerkesztőségének tagjai 1929-ben a József körúti Simplon kávéházbanjöttek össze esténként és ott beszélték meg, ott készítették el a folyóirat számait. Ott ismerkedtem meg Nádass Józseffel, Gró Lajossal, Zelk Zoltánnal, Justus Pállal és Vas Istvánnal. Ugyancsak a Simplonban találkoztam elvtársammal és barátommal, dr. Révész Mihállyal, a magyar munkásmozgalom neves történetírójával és a Népszava szigorú tekintetű, cvikkeres éjjeli szerkesztőjével. Azonban a budapesti pedagógiai tanulmányaim befejezése után, amikor a diplomát megkaptam, nem mentem el tanítani, hanem 1930 tavaszán Párizsba utaztam és a Sorbonne egyetemen tanultam filozófiát, szociológiát, esztétikát és művészettörténetet. Oe Párizsban sem szakadt meg a barátság Kassák Lajossal; leveleztünk és ő nekem elküldte a Munkát, ahol élvezettel és valami különös szeretettel olvastam a verseit, a reflexióit az akkori művészeti és társadalmi kérdésekről. Párizsban ért Kassák élettársának, Simon Jolánnak tragédiája, ami mélyen megrendített. Már Budapesten tudtam, hogy Kassák, noha nem exteriorizálta, de milyen igazi emberi rokonszenvvel volt irántam. De később Párizsba írt leveleiből éreztem ki legelőször irántam megnyilatkozó szeretetét, megbecsülését s leginkább mégis azt, hogy értékelte érdeme szerint írásaimat és ez számomra a legnagyobb elismerést jelentette. 1930 vége felé, hozzám írt levelében kérdezi: „Különben hogy megy ott a sorsa? Örülnék neki, ha nagy küzdelmei árán minél előbb és minél teljesebben elérhetné céljait. Mindig is örültem annak, hogy önben egy dolgozni szerető, magasabb célkitűzésű embert ismertem meg. Hiszen tudjuk, milyen kevesen vannak ilyenek ma a fiatalság között. Kérem önt, ha ideje engedi, írjon nekem többször is s amint alkalmam lesz hozzá, én is válaszolni fogok." „Természetesen továbbra is kérem a velünk való együtt dolgozását. Ha lesz valami nekünk való cikke, küldje el, köszönettel fogadom". — „Elvtársi üdvözlettel köszönti: Kassák Lajos." De nem lehet Kassák Lajosról beszélni anélkül, hogy ne ejtsünk néhány szót a Népszaváról, ahová mindketten dolgoztunk, én mint külmunkatárs 1925-től 1936 november végéig, ő pedig még tovább írt oda, ha jól emlékszem. Kassák nagy népszerűségét a proletariátus között a Népszavában megjelent verseinek, elbeszéléseinek és cikkeinek is köszönhette. Ámbár ő gyakorta kifogásolta és kritizálta is a Népszava politikáját, mégis már az első világháború előtti évektől fogva ennek a napilapnak a hasábjain jelentek meg erőteljes szocialista világnézettel áthatott versei, tömör realista novellái. Itt jelent meg