Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Munka szerkesztője - Beregi Tivadar: Kassák Lajos, az ember és az író

ugyancsak A Munkásmozgalom és Művészet című rendkívül érdekes és új szempontú cikksorozata, amely legott szenvedélyes disputát keltett a Népszavában a szocialista írók között, akik nem voltak egy véleményen Kassák határozottan forradalmi esztétikai mggondolásaival. Amikor már eléggé megtanultam a francia nyelvet, első célom az volt, hogy a magyar munkásosztálynak ezt a legnagyobb íróját megismertessem a francia dolgozókkal. Ilyen elhatározás után írtam meg a Magyar Proletárirodalom című összefoglaló tanulmányomat, amely Kassák arcportréjával és a Munka fakszimiléjével jelent meg 1939 tavaszán a Le Peuple című szakszervezeti napilap irodalmi hasábjain, s amelyről a Népszava is beszámolt annak idején. A második világháború ideje alatt minden érintkezés megszakadt közöttünk és csak néhány évvel a felszabadulás után tudtuk csak felvenni a kapcsolatot. Újra leveleztünk; ő nekem elküldte az Egy ember élete című főművét, új kiadásban, ezzel a szabatos, de szép dedikációval: „Beregi Tivadarnak, régi emlékekkel — Kassák Lajos." Hozzám írt leveleiből kiérződött, hogy a világtörténeti apokalipszis, a sok megpróbáltatás nem változtatott semmit irántam tanúsított barátságán: az maradt továbbra is, aki volt húsz évvel ezelőtt: szívélyes, egyszerű, szókimondó, őszinte és jellemalkatában töretlenül kemény. Én pedig tovább folytattam Kassák írói és költői műveinek propagálását. A Larousse mensuel című enciklopédikus francia folyóiratban közzétett tanulmányom (1952): La Littérature Hongroise Contemporaine nem felejtette ki Kassák Lajost. Születésének 75. évfordulója alkalmából pedig a Revue Socialiste-ben egy tanulmány keretében ismertettem életének és müveinek mai irodalmi és szociológiai jelentőségét. Néhány évvel a halála előtt kijött Párizsba, festészeti műveinek kiállítása alkalmából és akkor újra és utoljára viszontláthattuk egymást, hosszú, hosszú évek után. Kassák örömmel fogadott és így a találkozásunk bizony megható volt. Éppen ekkortájban Gara László, az azóta tragikusan elhunyt párizsi magyar műfordító, kritikus és esszéista elkészítette a Seul kiadó számára francia nyelven a Magyar Költészet Anthológiáját, amelynek Kassák Lajos egyik legszebb, legmuzikálisabb versét: Honegger zenéjét hallgatom, André Laud francia költő együttműködésével ültettük át. Kassák halála megdöbbentett, mert benne nemcsak barátomat, hanem a magyar irodalom is egyik legreprezentatívabb tekintélyét vesztette el. Legutoljára egyik francia pedagógiai folyóiratban hódoltam emlékének azzal a tudattal, hogy valamelyest hozzájárultam Kassák Lajos megismertetéséhez Franciaországban. Mint a Munka főszerkesztője, Kassák Lajos igényes, szigorú, kérlelhetetlen volt. Munkatársaitól megkövetelte és elvárta a komolyan, alaposan át-