Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)
II. A Munka szerkesztője - Vas István: A kassáki öntés
Vas István A KASSÁKI ÖNTÉS Én a tizennyolcas és tizenkilences forradalmat és a proletárdiktatúra hónapjait is Petőfin keresztül láttam; tehát rögtön glóriában a forradalom költészetét, amely rám csapott — nem az akkori forradalmi versekből, amelyeket nemigen ismerhettem, hanem a világból, az utca képéből, a felvonulásokból, a május elsejéből, az Oktogon és a Körönd piros kockáiból, gömbjeiből és tömbjeiből, meg a zászlókból, amelyek a Petőfi világszabadságának piros zászlói voltak, és az én szememben még tíz év múlva is ott lobogtak a Mesteremberekben, a Máglyák énekeinekben, és az egész modern költészetben, amelynek semmi értelme sem lett volna számomra enélkül a piros lobogás nélkül. • Mert természetesen a versekre voltam legkíváncsibb a Dokumentumban, azok közt is Kassákéira. Ő már címeket sem adott, csak számozta a verseit. A hetvenesre nyitottam rá, ez volt az első sora: „A virágnak agyara van a felhőnek zöld kecskeszakálla minden a te szemeidtől függ és attól az acélcilindertől ami a domboldalon ketyeg." Nagyon tetszett. Hiszen ez is mulatságos volt, röhögték is azok, akik semmiképpen sem akarták bevenni, és hát mosolyogni akkor is kellett rajta, ha szerette az ember. De közben igazi versvarázslat volt, gyerekkori elképzelésem a költészetről, az, amelyik kiegészítette Petőfi közvetlen, magától értetődő forradalmiságát. De mivel a Punalua bizalmatlanná tett, újra meg újra elolvastam a homályos könyvkereskedésben, nem törődve Győző bácsi szigorú és gyanakvó tekintetével: hátha meg lehet érteni, hátha itt is előbújik a szokatlan forma mögül a szokványos tartalom. De nem, ennek a számozott versnek a tartalmát nem lehetett „értelmes" szavakra lefordítani, amit mondott, nem lehetett volna egyszerűbben elmondani. És anélkül, hogy a forradalom utalásaival, helyettesítéseivel, jelképeivel játszott volna,