Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Ma élén - Komlós Aladár: Kassák Lajos és a démona

Komlós Aladár KASSÁK LAJOS ÉS A DÉMONA Bécsben ismerkedtem meg vele 1922-ben, a kecses kis Schloss kávéházban, az emigráció író és művésztagjainak vasárnapi találkozóhelyén. Ide járt ilyenkor Balázs Béla és Lukács György, itt vitázott Gaál Gábor, Németh Andor és Sinkó Ervin, itt fejtegette a „centrális kompozíció" elveit furcsa, rossz magyarságával Uitz Béla. Kassák ott ült, híveitől körülvéve. Hívei: csupa aszkétikus, sovány, megszenvedett arc, egy preraffaelita festmény alakjai, s hirdették az igét, az új művészet tételeit. De Kassák volt a festmény és a kör középpontja. Már megjelenésével feltűnt. Boltozatos mellkasán fekete ing, széles karimájú kalapja alatt csontos, markáns férfiarc, szemének világos színét kiemelte tekintetének szigorú határozottsága. Feltűnést keltett, noha nem kereste a feltűnést. A fekete ing, meg a többi kellék szükségszerűnek látszott rajta. Ha az ember ránézett, rögtön megérezte, hogy ez az ember csak olyan lehet, amÜyen, a legkisebb eltérés a kassáki alaktól hűtlenség lenne önmagával szemben. Mert kezdettől fogva ritka erővel élt benne a törekvés, hogy kialakítsa önmagát és ehhez a kialakított önmagához hű maradjon. A sanyarúság évei voltak ezek a bécsi évek. Kassák hónapokon át vízben főtt krumplin és feketekávén élt. Egyszer valami kis pénzhez jutva bécsiszeletet rendelt egy vendéglőben, - egy szektás lap rögtön közhírré tette: íme a bizonyság, hogy Kassák elárulta a forradalmat, hiszen másképp hogyan telne neki bécsiszeletre. E hőskorról lehetetlen írni anélkül, hogy meg ne emlékezzem első feleségéről, a nagyszerű Simon Jolánról. A munkásmozgalom neveltje lévén, erősen racionalista, a dolgokat az értelmével felfogó és megértő ember, feltétlen híve Kassáknak, s az általa hirdetett eszméknek és iránynak. Szavalt is, egyéni módon, Kassákot és az izmusok többi költőjét, maori verset is, maori nyelven. Nem a fogalom volt itt fontos, a nyelv megértése, hanem a szavak különös zenéjében rejlő értelem megszólaltatása. Nappal fő-