Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Ma élén - Nádass József: Arképvázlat Kassák Lajosról

emlékiratot írni, de az egykori mesterlegény nyilván úgy érezte, hogy az ő harminchét éve oly zsúfolt eseményekben, élményekben, fordulatokban, annyira különbözött más életektől, hogy meg kell írnia. Hiszen ha verset vagy novellát vet papírra, hagyján, de többkötetes munkára vállalkozott, kitiltva az országból, a publikálás lehetőségének minden reménye nélkül. A minőségtől eltekintve, az elszántság keménységét, az akadályok semmibevevését is tegyük mérlegre. Az első kötet kézirata elkészült, Simon Jolán szorongva vitte Pestre. Osvát Ernő, a puritán, hivatását szigorúan teljesítő szerkesztő soronkívül elolvasta, nem riadt vissza az aggályoktól (emigráns író, körözés alatt áll, a hatóságoknál vörös posztó a neve), és az első kötet hamarosan megjelent a Nyugatban. Méltán keltett nagy feltűnést, szinte osztatlan elismerést, persze a különböző ellenségek között akadtak viszolygók, támadták Kassákot. Az ultrajobbosok gúnyosan kérdezték: „íme kiderült, hogy tud normális mondatokat is írni. A verseit miért nem írja ilyen érthető nyelven? " Az ultrabalosok szigorúan megállapították: „Ez a renegát maga vallja be, hogy nem osztálytudatos, hanem lumpenproletár, világcsavargásában anarchista körökkel bratyizott, ráadásul a nemi ügyeiről úgy ír, ahogy egy tisztességes pártköltő soha nem teszi." Kassák olykor nevetve, sztoikus nyugalommal, de néha fortyogva vette tudomásul a tűszúrásokat. A hagyományos, mondhatjuk polgári kifejezésformákhoz ragaszkodó művészeti kritikusok és a hivatalos pártszakértők nem találták eléggé politikusnak sem a műveit, sem az általa szerkesztett lapokat. Ezek a kifogások, vádaskodások, olykor becsmérlések végigkísérték egész pályáján. Több tucatnyi kötetét felesleges lenne itt most felsorolni, az általa vezetett művészi mozgalmakat jelzik a szerkesztésében megjelenő lapok. Az emigrációból való hazatérése után első, rövid életű folyóirata a Dokumentum. A vele együtt munkálkodó szerkesztő bizottság tagjai: Déry Tibor, Illyés Gyula, Nádass József és Németh Andor, valamennyien az emigrációból tértek haza. A második lapja a Munka. Főszerkesztője Kassák, helyettese Nádass József. A lap 1928-tól majdnem 10 évig jelent meg. Hitler állt a kapuk előtt, amikor megszűnt. A felszabadulás után egy ideig az Alkotás szerkesztője, de itt már nincs teljesen szabad keze, mire Kortárs címmel újabb lapot indít. A politikai fordulatok nem kedveznek a taktikában nem éppen ügyes Kassáknak, a lap 1948 nyarán megszűnik. Kétségtelen, hogy sem a lapok, sem a Kassák vezette kultúrmozgalmak soha nem igazodtak pártok irányvonalaihoz. Ám azt se hallgassuk el, e bajt tetézte az a tény, hogy Kassák túlságosan belesodródott az ideológiai, sőt személyeskedésbe torzuló civakodásokba. Az író, aki egy polgári rétegen inneni világból elfogulatlanul, frissen, úgyszólván minden distanciatudat nélkül érkezett, nem vehette hasznát sem a funkcióját vesztett polgári, sem a formája szerint polgári, s csak tartalma szerint szocialista költészetnek. De